Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
3. Cianobaktérium toxinok a vízben - 3.12. Közegészségügyi hatások és kockázatbecslés
3.12. KÖZEGÉSZSÉGÜGYI HATÁSOK ÉS KOCKÁZATBECSLÉS 3.12.1. TOXIKUS CIANOBAKTÉRIUM ELŐFORDULÁSOK A cianobaktérium toxinok felderítése, hatásaik tisztázása multidiszciplináris érdek. Ebben a tevékenységben a kémia, biokémia, toxikológia, gyógyszertan, mikrobiológia, genetika, epidemiológia és az ökológia művelői működnek közre. A cianobaktériumok tömeges szaporodását, ami a vízhasználati problémákat okozza, viszonylag kis számú faj idézi elő. Egyes esetekben, a nagymértékű szaporodásokat két vagy három, sőt lehet, hogy csak egyetlen faj váltja ki (Reynolds, 1987). Ilyen fajok: Microcystis, Anabaena, Aphanizomenon, Gleotri- chia, Oscillatoria, Coelosphaerium, Gomphosphaeria és a Nodularia. Ezek mind szerepelnek az állatok mérgeződésével ill. elhullásával kapcsolatos epizódok kiváltójaként. Ezen cianobaktériumokban lévő gázvakuolumok elősegítik a sejtek vízfelszínre úszását és ott speciális esetekben sűrű úszó réteget (foam) alkotnak. Az ilyen vizet fogyasztó állatok mérgezése keltette fel először a kutatók érdeklődését a cianobaktériumok toxikus hatásaival kapcsolatban (Carmichael, 1992; Ressom et al., 1994; Yoo et al., 1995): nagyszámú szarvasmarha, birka, disznó, kisebb számú ló, rágcsáló, gerinctelen állat elpusztulását 1878-tól kezdve mutatták ki. De orrszarvú, denevérek, vadállatok (halak, madarak) pusztulása is ismert. Az állatok pusztulását vagy megbetegedését a sejtek vagy a szabad toxinok szájon keresztüli felvétele idézi elő. Az embert érő egészségreleváns hatások- a felszíni vizek üdülési-, sportolási célú igénybevételekor, vagy- az ivóvízfogyasztásakor jelentkezhetnek (Codd et al., 1989). A természetes toxinok (növényi-, állati-, és bakteriális eredetű mérgek) mind az állatok, mind az emberek sokaságát befolyásolhatja. Ide tartozik a baktériumok, vagy a gombák által szennyezett élelmiszerek fogyasztása is. A 39. táblázatban felsorolt toxinokon túlmenően egyes tengeri algák (dinoflagelláták) is termelnek toxinokat, amelyek a kagylós állatokban, egyes rákfélékben koncentrálódhatnak és a Paralytic Shellfish Poisoning (PSP) betegséget okozhatják. A PSP a világon sokfelé okozott betegséget és haláleseteket (Skulberg et al., 1984). A cianobaktériumok toxinjai erős neuromuszkuláris és szervkárosító vegyüle- teket tartalmaznak, a toxikus cianobaktériumokat tartalmazó vizek emberi- és állati célú felhasználásakor a kockázatot illetően nagyobb óvatossággal kell eljárni. A toxintermelő cianobaktériumok gazdasági problémákat is okozhatnak: számos tanulmány jelzi, hogy a cianobaktérium tömegprodukció jelenlétében a vizek halállománya elpusztulhat (Gorham et al., 1980). Egyes esetekben a halpusztulást a víz oxigénhiányos voltának tulajdonították, azonban az egészséges, oxigéntermelő tömegprodukció is lehet toxikus, így a halak pusztulását és betegségét a cianobaktérium toxinok is okozhatják. 268
