Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

2. Patogén- és szennyezésindikátor mikróbák az ivóvízben - 2.11. Amőba cysták az ivóvízellátásban

93. ábra. Entamőba histolytica cysták fotomikrográfja. Balra: teljes cysta, tartalmazván az elpusztult négymagvú trofozoitát; jobbra: üres cysta, amelyből a trofozoita kikerült.

A cysták átmérője 9 g.

2.11.1. ÉLETCIKLUS

A fertőzött személy naponta 14 000 000 cystát is üríthet (Koifoid et al., 1919). Az E. histolytica cysták gyorsan elpusztulnak, ha kiszáradnak Az emberi szervezetbe általában szuszpendált állapotban kerülnek (WHO, 1969). Elfogyasztás után a négymagvú cysta a bélrendszerbe kerül, ahol a mozgékony vegetatív trofozoita a cysta egy kis nyílásán excisztálódik és maga után hagyja az üres cysta burkot (93. ábra). A trofozoita sokszor osztódik és a bélrendszer lumenjében maradhat ártalmatlan kísérőként, vagy a bélrendszer falán élősködik. A bélkárosodás, amelyet a trofozoiták bélfalakon való megtelepedése okoz, a gazda vérhas megbetegedésében nyilvánul meg.

2.11.2. ELŐFORDULÁS

Az amoebiasis leggyakrabban a fejlődő országokban jelentkezik, ahol túlnépesedés, élelmiszerhiány és az elégtelen vagy hiányzó közegészségügyi állapotok jellemzők. A megfigyelések szerint azon országokban, ahol az ivóvízellátás szigorú egészségügyi ellenőrzés mellett valósul meg, az amoebiasis járvány jelenléte nem valószínű.

A Naegleria csoportba tartozó szabadon élő amőba a világon egyes tavakban és fürdőkben a meningoencephalitis betegséget okozza (Callicott, 1963; Cerva et al., 1968). Az a tény, hogy a cysták a fürdőmedencékben biztosított klór szintet túlélhetik, azt jelzi, hogy a klórszintet addig kell növelni, amely az amőba csoport cystái számára pusztulási szintnek bizonyul.

187