Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
Ajánlás
AJÁNLÁS A közüzemi vízellátás és csatornázás (beleértve a szennyvíztisztítást is) részben kényelmi, részben esztétikai, de mindenek felett közegészségügyi igényeket elégített ki már létezésének első pillanatától. Az iparilag fejlett és közepesen fejlett országokban mára csaknem teljes mértékben megteremtették a lakosság vezetékes vízellátását. Mindkét szolgáltatás jelentős mértékben hozzájárult a lakosságot korábban megtizedelő, sok esetben a víz által közvetített járványok felszámolásához. Nem véletlen, hogy az Egészségügyi Világszervezet még ma is a fertőtlenítést, a mikroorganizmusok egyedszámának szabályozását tekinti a legfontosabb ivóvíztisztítás technológiának. A huszadik század második felében, néhány nevezetes „havária” szennyezés és a kémiai analitikai, valamint a mikrobiológiai vizsgálati módszerek fejlődésének eredményeként döbbentünk rá arra, hogy az emberi tevékenységből származó különböző hulladékok nem megfelelő elhelyezése komoly veszélyt jelent az élővilágra. A mikroorganizmusok mellett a felelőtlen környezetszennyezésből származó mikroszennyezők váltak jellegzetes egészségügyi kockázatot növelő tényezővé. A következő „megrázkódtatást” az a hetvenes években igazolt tény váltotta ki, hogy az ivóvíz klórral történő fertőtlenítése során rákkeltő trihalogénmetán (THM) vegyületek keletkeznek. További aggasztó felismerés volt, hogy olyan klórozott szerves vegyületek is kialakulnak, melyek muta- genitást, azaz a kialakuló sejtek deformációját okozhatják. Nagyjából ezzel azonos időben a vizsgálati módszerek tökéletesedésének köszönhetően fedezték fel a Giardia és a Cryptosporidium protozoon mikroorganizmusok jelenlétét részben a fejlődő, részben a fejlett országok egyes víznyerő helyein, illetve a kibocsátott szennyvízben. Ezek az élő szervezetek a hagyományos fertőtlenítés eszközeivel nem pusztíthatok el, más, költségesebb, összetettebb megoldásokat kell keresnünk. Mi jöhet még? Várható, hogy a vízvizsgálatok fizikai, kémiai és biológiai módszereinek további fejlődésével mind több olyan anyag, illetve élő szervezet jelenlétét tudjuk kimutatni az ivóvízben, melyek a közegészségügyi kockázatot növelik. Valószínű, hogy több, ma még ismeretlen eredetű betegség, kór kiváltó okaira is fény derül. A vízellátás-csatornázás hazai szakirodalma a közegészségügyi problémákkal felmérésünk idején, kampányszerűen foglalkozott. Öllős professzor könyve az első, amely magyar nyelven átfogó képet ad erről a mindannyiunk számára oly fontos kérdéskörről. A könyv hiánypótló. Kihez szól ez a remek munka? Mindenkihez, aki bármilyen szinten akar és képes tenni valamit a vízzel kapcsolatban felmerülő közegészségügyi kockázatok csökkentése érdekében. Ennek megfelelően ajánljuk Öllős professzor könyvét a 17
