Öllős Géza: Víztisztítás-üzemeltetés (Egri Nyomda Kft, 1998)
1. A felszínalatti vizek hasznosítása ivóvízellátás céljára - 1.1. Környezeti követelmények - 1.2. Felszínalatti vizek termelése
Megjegyzés: A táblázat adataihoz tartozó szakirodalmak megtalálhatók: Suflita J. M. (1989): Microbial Ecology and Pollutant Biodegradation in Subsurface Ecosystems (Chapter 7)-ben. In: Johnson et al. (1989): Transport and Fate of Contaminants in the Subsurface. EPA/625/4- 89/019. A felszínalatti mikrooganizmusok általában kicsinyek, a tápanyagok jelenlétéhez kötöttek és elsősorban a szilárd felületeken rögzülnek. Amint az oldott oxigén-tartalmú vízvezető rétegbe (például a partiszűrésű rendszerbe) változékony szerves anyagok lépnek be, a mikrobiológiai metabo- lizmus a szennyező szubsztrátumot lebontja (21 a-c. ábra, Bouwer et al., 1984). A mikrooganizmusok a szennyezőanyagokat elektron donorként hasznosítják. A mikrobiota az oxigént mint co-szubsztrátumot és mint elektron akceptort hasznosítja respirációs aktivitása fenntartásához. Ez a folyamat gyakran az oxigén tartalom kimerülésére, tehát anaerob állapotokra vezet. Ha az oxigén korlátozó tényezővé válik, az aerob respiráció lassul, miközben más mikrooganizmus csoportok lépnek előtérbe és a szerves szennyezőanyag lebontását folytatják. Anoxikus állapotok között az anaerob baktériumok a szerves vegyületeket, vagy számos szervetlen aniont, mint alternatív akceptort képesek hasznosítani. A 21 a. ábra érzékelteti, hogy ha a talajvízben nitrát van, általában nem merül ki addig, amíg az oxigén hasznosítás tart (diszponibilis oxigén, vagyis a kötött oxigén hasznosítás). A szerves anyag olymódon is metabolizálható, ha az oxigén helyett a nitrát szolgál végső elektron akceptorként. Ha a nitrát limitált tényező, akkor a szulfát lehet végső elektron akceptor, a szulfát-redukció folyamatban. Ennek eredményeként a talajvízből gyakran hidrogénszulfid, mint metabolikus végtermék mutatható ki. Ha a talajvízre a nagyon szelektív állapot jellemző, akkor a széndioxid is elektron akceptorként szolgálhat és a metabolizmus metánképződésre vezet. Néha az uralkodó metabolikus folyamatok a talajvíztérben szeparálódva jelentkeznek,- az elektron akceptoroktól,- a megfelelő mikrooganizmusok és- a metabolikus folyamatokból származó energiahasznosítástól függően. Amint a szerves anyag a talajvízben transzportál ódik, a redox zónák sorozata képződhet, ami a nagymértékben oxidálttól a nagymértékben redukált állapotokig terjedhet. Példa (Hopper, 1978; Bossert et al., 1986; Bak et al., 1986; Smolensk) et al., 1987; Godsy et al., 1983; Senior et al., 1984). Talajvízszennyező: p-krezól (22. ábra). A vegyület -a kutatások szerint- lebontható aerob, denitrifikáló, szulfátredukáló és metánképző állapotok létezésekor. Aerob állapot esetében a szubsztrátum (p-krezól) átalakulása aromás alkohollá oxigént igényel. Az anaerob metabolizmust az oxigén gátolja, így, feltehetően, a transzformációt egy vízmolekula befolyásolja. A biodegradáció kezdete előtti 65
