Öllős Géza: Víztisztítás-üzemeltetés (Egri Nyomda Kft, 1998)

1. A felszínalatti vizek hasznosítása ivóvízellátás céljára - 1.1. Környezeti követelmények - 1.2. Felszínalatti vizek termelése

A függőleges, vízzáró hengeres aknából egy- vagy több szinten kihajtott hidraulikai szempontból célszerűen elhelyezett vízszintes szűrőcsöveket (csápokat) hajtanak ki (2. ábra). A vízvezető réteg bő vízadóképességű legyen. Vastagsága 4- 8 m, ami elsősorban a hidraulikai feltételek miatt szükséges. Az akna üzemeltetésekor tározótérként szolgál. A régebbi kutak aknái 5 m, a törpe csáposkutak aknái 2.20 m átmérőjűek. Az akna fenekét betonnal dugózzák le. A szűrőcső körüli talajtérben az öblítés révén a szűrőcső átmérőjénél lényegesen nagyobb átmérőjű durvább szemcséjű talajszűrő alakul ki, ami szivárgáshidraulikai, a talaj stabil vázszerkezete kialakulása és fenntarthatósága szempontjából egyaránt fontos szerepet játszik. Általában a szűrőcső (csáp) 10-20- szoros térfogatának megfelelő mennyiségű finomabb szemcséjű talajt célszerű kiöblíteni az erre a célra ideiglenesen a csápba helyezett anyagcsövön keresztül. A csáp körül keletkezett durvább talaj szűrő a szűrőcsőhöz viszonyítva aszimmetrikus elhelyezkedésű, ami a gravitációs hatásokkal indokolható.

A „sugarasan" kihajtott szűrőcsővek, hidraulikai egymásrahatásuk következtében eleve korlátozott mennyiségű víz termelését teszik lehetővé. Különösen ez a helyzet a folyóbeli kisszállások és a kisebb vastagságú vízvezető réteg esetében. Hidraulikailag bebizonyosodott, hogy a „sugaras" kihajtású csápok helyett a galéria-csáposkút alternatív megoldást jelent. Ez esetben csápokat csak a partvonallal párhuzamosan sajtolnak ki, az aknából jobbra és balra. A szokásos, az aknához csatlakozó 30 m csáphosszúság perforált (vagy réseit). Mellette 60 m hosszúságú csápot is kihajtanak, ennek azonban csak az aknától távoli 30 m hosz30

1. ábra. Duna mellé telepített csáposkútsor