Öllős Géza: Víztisztítás-üzemeltetés (Egri Nyomda Kft, 1998)
2. Völgyzárógátas tározók vízminőségének szabályozása - 2.1. A vízminőségi problémák okai
- a nagy kezdeti foszfortartalmú tározók foszfortartalmának a hipolimnion vizének leeresztése következtében bekövetkező csökkenése nagyobb, mint a kis kezdeti foszfortartalmú tározóké. A tározó hipolimnion rétegéből leeresztett gyenge minőségű, sokszor oxigénmentes, gazdag lebegőanyagtartalmú, fém-, vas-, mangántartalmú víz tározó alatti folyószakaszra gyakorolt negatív hatásait azonban mérlegelni kell (Walburg et al„ 1983). 2.1.4.8. ZOOPLANKTON LEGELÉSZÉS A zooplankton kicsi, 0.5-2.0 mm hosszúságú plankton állat (pl. a Daphnia pulex planktonrák). Minden vízben megtalálhatók, néha nagy mennyiségben. Legtöbb fajtájuk baktériumokat, algákat, parányi nagyságú szerves anyagokat fogyaszt, melyeket nagytömegű víz szájukon keresztüli szűrésével szereznek meg. Nem minden fajta alga Ízletes a zooplankton számára, sőt egyes algafajták (különösen a nagy kolóniájú és fonalas kék-zöld algák) túl nagyméretűek, hogy az állatok elfogyaszthassák vagy a száj berendezésüket eltömik. Ha a fogyasztható fajták mennyisége nagy, különösen a zöld algák és egyes diatomák, a legelészés sebessége az alga sejtek osztódási sebességét meghaladhatja. Például a Saidenbachi tározóban (Németország) nyár folyamán a zooplankton 10-20%-nyi víztérfogatot szűrt meg minden nap, aminek eredményeként nettó alga biomassza veszteség jelentkezett (Horn, 1981). A zooplankton egy része nappal a mélyebb, sötét víztérbe vándorol, ezáltal elkerüli, hogy a halak táplálékává válhasson. Minthogy a zooplankton oldott oxigén igényű, a hipolimnionba vándorlásuk lehetetlen lenne, ha az oxigénmentes lenne. Ezért a hipolimnion levegőztetése a zooplankton védelme szempontjából fontos beavatkozás (Shapiro et al., 1975). A zooplankton éjjel a hipolimnionból az epilimni- onba vándorol, az algák legelészése céljából. Ezért a levegőztető berendezést megfelelően kell méretezni, mert ha a közbenső metalimnion oldott oxigén koncentrációja elégtelen, akkor a zooplankton rajta keresztüli vándorlása lehetetlenné válik. A zooplankton szerepe konkrétan például a Biesbosch tározóbeli chlorofill-a (pg/1), vagyis a tározóban lévő biomassza, amelynek bizonyos hányada fitoplankton (algák), időbeli változása, ill. változásának oka jól értelmezhető (Oskam, 1982). Az 50. ábra alapján szembetűnő, hogy a tározóbeli chlorofill-a jóval kevesebb mint amennyi a tározót tápláló folyó vizében van. Az algák mérsékelt szaporodása után a szaporodás nyáron és ősszel kismértékű. Az alacsony szintet a szaporodási időszak nagy részében a növényevő zooplankton legelésző aktivitása befolyásolja. A zooplankton poluláció például uralkodóan a Cladocera: Daphnia longispina, Daphnia magna (51. ábra, Willmitzer, 1995) és a Bosmina longirostris, kisebb mértékben Copepoda: Cyclops spec, lehet. A 52. ábra (Oskam, 1982) a klorofill-a és a zooplankton időbeli kapcsolatát érzékelteti. Az 50. és 52. ábra bizonyítja, hogy a zooplankton kismértékű legelésző hatása 141
