Öllős Géza: Víztisztítás-üzemeltetés (Egri Nyomda Kft, 1998)

2. Völgyzárógátas tározók vízminőségének szabályozása - 2.1. A vízminőségi problémák okai

46. ábra. Az előtározó jellemző kialakítása

2.1.4.3. FOSZFORVISSZATARTÁS

A foszforvisszatartásra többféle módszer ismert:

1. Előtározók foszforeltávolító hatékonyságát az előző, 2.1.4.2. fejezet érzékelteti:- a visszatartás az előtározóbeli tartózkodási idő növelésével rohamosan nő, egészen 10 napig;- ezt követően a visszatartás mértéke csökken,- 2 napi tartózkodási időhöz 35% foszforeltávolítás tartozik, 5 naphoz kb. 40%, 15 naphoz kb. 50-60% (Benndorf et al., 1987),- olyan tartózkodási időt kell megválasztani, amely az előtározó területét, térfogatát és várható állapotát egyaránt figyelembe veszi. Az előtározó átlagos mélysége nem lépheti túl azt a mélységet, ami alatt a fotoszintézis már akadályozott, hiszen abban a mélységben anoxikus fenékréteg jöhet létre, ami foszforfelszabadulást, ezáltal algavigárzást eredményezhet.

2. A különböző, szóbaj öhető módok közül a legdirektebb foszforeltávolítási mód az, amikor a foszfort a tározóba torkolló -vízfolyásban csapatják ki (Lund, 1955). Például vasat adagolva (ferriszulfát vagy ferriklorid formájában) ferrifosz- fát (FeP04) vagy ferrihidroxid [FeíOITy formában csapódik ki és pelyhekbe épül be. A pelyhek a fenékre vagy a tározó felső részében ülepszenek le.

2.1.4.4. FOSZFORINAKTIVÁLÁS

A tározó fenéküledékéből anoxikus miliőben felszabaduló foszfor "belső fosz- forterhelés"-t képviselve, az algák számára nagyon jelentős tápanyagforrás lehet. A foszforkioldódás- a magas pH-jú miliőből,- a littorális zónában az intenzív fotoszintézis-metabolizmus hatására,- a szervesanyagokban gazdag üledékekből a nagymértékű mikrobiológiai me- tabolizmus miatt jelentkezhet.

Ez a nagymértékű belső foszforterhelés a nagymennyiségű algatömeg fenntartásához gyakran akkor is elegendő lehet, ha már a külső foszfor (tápanyag) terhelés gyakorlatilag megszűnt.

135