OVH: A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai. A Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalása (OVH, 1984)
2. A vízgazdálkodás társadalmi-gazdasági alapjai
metrikus nyomásoknak a csökkenésével a Dunántúlon és a Mátraalján lényegesen megváltoznak, kedvezőtlenné válnak a vízháztartási viszonyok. Az évente hasznosítatlanul elfolyó bányavíz zömében legjobb minőségű vízkészletünk pazarlását jelenti. A 'bányászati vízeme'léseknek a felszín alatti vizekre gyakorolt hatásai sokrétűek és összetettek. így jelentős vízszint-, illetve nyomáscsökkenés következik be, fogy a tárolt vízkészlet, módosulnak az utánpótlás és elfolyás irányai, esetleg rosszabb minőségű vizek kapcsolódhatnak az áramlásba, növekszik a mélyebb vízkészletek szennyezése. A Dunántúli-középhegységben a 'bauxitbányászat hatása veszélyezteti Hévíz fürdő és a budapesti hévizek termelésének folyamatosságát. A bányavizek hasznosításának igénye fokozatosan jelentkezett, és ma már a vízelvonásból származó károk egyre nagyobb hányadát a bányák — pénzbeli jóvátétel helyett — a vízszolgáltatás növelésével igyekeznek pótolni. Egyre növekvő figyelmet érdemelnek a bányák felhagyásának vízgazdálkodási következményei, különösen ott, ahol a mai bányaművelésre telepített regionális vízellátó rendszerek kerülnek veszélybe. E várható problémák megelőzése érdekében további vizsgálatok szükségesek annak megállapítására, hogy milyen módon lehet a vágatos víznyerés technológiáját a bányaműveletek befejezése után úgy átváltani, hogy a megmaradó járulékos bányászati jellegű munka és ennek önköltsége minimális legyen. A hosszútávú tervek szerint az országos energiaszükséglet az 1985. évi 36,5 TWh-ról 2000-re 52—Ö7 TWh-ra fog növekedni. Mivel a koncepciók nem számolnak az energiaimport további növelésével, fejleszteni kell a hazai energiatermelést. Ennék során a Paksi Atomerőmű további fejlesztése és újabb szénüzemű hőerőmű megépítése van tervbe véve, s a változatok között szerepel a hazai lignitvagyon további hasznosítása is. A villamosenergia-ipar az állami ipar összes frissvízhasználatának mintegy 77%^át használta fel 1980-ban. Továbbra is ez az ágazat marad a legnagyobb vízhasználó, és távlatban meg is haladhatja az állami ipar összes frissvízhasználatának a 90%-át, kibocsátotta használt vize gyakorlatilag csak hőszennyezést okoz. Az ipar és a közlekedés Az iparfejlesztés intenzív irányban való eltolódása azt eredményezi, hogy energia-, anyug- és víztakarékos technológiákat vezetnek be fokozatosan, ami csökkenti a fajlagos víz fogyasztását. Ezzel szemben nő a vizek minőségével szembeni igény, miközben fokozódik a vizek többszöri felhasználósát lehetővé tevő technológiák alkalmazása. Mindez csökkenti a használt vizek kibocsátott mennyiségét, és kedvezően befolyásolhatja a vizek minőségét. A jelenlegi számítások szerint az ipar frissvízszükségletének növekedése előreláthatóan nem fogja meghaladni az évi 1%-ot. A vízi közlekedés részaránya a teljes áru- és személyszállítási forgalmon belül nem számottevő, súlya remélhetően tovább nem csökken. A közlekedési ágazat vízszükségletei a közlekedési alágazatok üzemi telephelyeinek vízszükségletéből állanak, mennyiségük a népgazdaság vízszükségletén belül nem számottevő. 2.3. A vízgazdálkodás és a környezetgazdálkodás kapcsolata A természeti környezet fenyegetettségének felismerése a hatvanas évek végén világméretekben elindította a környezetvédelmi mozgalmat. Az elmúlt évtizedben ennek nyomón mindenütt — nálunk is — szélsőséges nézetek alakultak ki. E nézetek egyiik része — lebecsülve a környezetet ért ártalmak és azok távlati kihatásait — legfőbb célnak az emberiség szükségleteinek kielégítését tökinti, még akkor is, ha ez helyenként környezeti ártalmakat okoz. Ezek hangoztatott nagyságát egyébként is túlzottnak tartják. A másik nézet képviselői szerint a természet további károsítása még akkor sem viselhető el, ha ennek következményeként a termelés növeléséről is le kell mondani. A korszerű felfogás szerint e szélsőséges nézetek szintézise adhat megoldást a problémákra. E felfogás szerint az ember szükségszerűen avatkozik be — léte fenntartása, életkörülményeinek javítása érdekéiben — a természeti folyamatokba. A feladat az, hogy gondosan mérlegelje a beavatkozások következményeit, és elhárítson minden olyan hatást, ami jóvátehetetlen károkat okozhat a természeti környezetben. Azt a célt kell kitűznünk: biztosítsuk a feltételeket a folyamatos társadalmi-gazdaságii fejlődés számára úgy, hogy egyidejűleg megóvjuk környezetünk emberhez méltó minőségét a jövő számára, illetve javítsuk azt. Ezért a hagyományos környezetvédelem fogalomkörében való gondolkodás helyett célszerű bevezetni a környezetgazdálkodás fogalmát, ami a környezetnek hosszabb távra szóló — szabályozott hasznosítását, — tervszerű fejlesztését és — hatékony védelmét jelenti, a természet ökológiai egyensúlyának tartós fenntartásával és a társadalom igényeinek figyelembevételével. Hazánkban a környezetgazdálkodás előtt álló három legfontosabb feladat — a víz minőségének védelme, a 'talajok vízháztartásának szabályozása és a levegőszennyeződés megállítása — közül kettő a vízgazdálkodás területére esik. A vízgazdálkodás környezetgazdálkodási feltételei A vízgazdálkodási beavatkozás az adott térségben lényeges befolyást gyakorol a környezet alakulására. 29
