OVH: A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai. A Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalása (OVH, 1984)
2. A vízgazdálkodás társadalmi-gazdasági alapjai
2. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÁRSADALMI-GAZDASÁGI ALAPJAI 2.1. A népgazdaság fejlesztésének feltételei A kül- és belgazdaság helyzete, várható fejlődése A második világháború után mind a fejlett tőkés államokban, mind a KGST-államokban viszonylag hosszantartó, gyors gazdasági fejlődés alakult ki és valósult meg. A fejlett tőkés államokban a hetvenes évek elejéig far tó negyedszázad alatt a bruttó nemzeti termék (GDP) évi 4—i5%-kal növekedett, és sikerült — az előző korszakhoz képest — a ciklikus válságok időtartamát, valamint mélységét jelentősen csökkenteni. A hetvenes évek közepére azonban ebben a térségben kibontakozott a második világháború utáni legnagyobb gazdasági válság, az olajárak robbanásszerű emelkedésével, az infláció folyamatának felgyorsulásával és a fejlődő államok jelentős részének nagymértékű eladósodásával. A nemzetközi pénzügyi kapcsolatokban súlyos zavarok jelentkeztek, és egyidejűleg romlott a nemzetközi politikai légkör is. A gazdasági fellendülés jelei egy évtized után, 1983-ban, elsősorban az USA-ban kezdtek mutatkozni, és ezt követte — kisebb mértékben — a nyugat-európai tőkés államok gazdaságának felélénkülése is. A KGST-államok gyorsabb növekedési ütemet értek el a háború utáni extenzív fejlődési szakaszban, mint a fejlett tőkés államok. A hetvenes évek elejétől azonban fejlődésüket egyfelől a világgazdasági válság befolyásolta, másfelől a szocialista gazdaságokban általában ebben az időszakban következett be az átmenet az extenzív fejlődési szakaszból az intenzív fejlődési szakaszba, ami számos új, megoldandó problémát hozott magával. Ezek együttes hatásaként a nyolcvanas évek elejére a KGST-államok gazdasági fejlődésének üteme az előző időszakhoz képest lelassult. A publikált távlati koncepciók azt jelzik, hogy a legtöbb szocialista államban a nyolcvanas évek második felétől számítanak a gazdasági fejlődés jelentősebb és tar- tósabb megélénkülésére. A magyar népgazdaság sem kerülte el a világ- gazdasági válság következményeit, és az extenzív szakaszból az intenzív fejlődési szakaszba való átmenet problémáit. A hazai helyzetet még nehezítette, hogy a külföldi eladósodás folyamata — különböző okok miatt — a hetvenes években felgyorsult. A hetvenes évek végére olyan helyzet alakult ki, ami elkerülhetetlenné tette az adósságállomány további növelésének megakadályozását, a fizetési mérleg egyensúlyának helyreállítását. Ez súlyos terheket rótt a népgazdaságra. A külső és belső tényezők azt eredményezték, hogy a nyolcvanas évek első felében gazdaságunk fejlődése jelentősen lelassult, és ebben az időszakiban a legfontosabb feladatnak már az elért eredmények megtartását kellett tekinteni. A közelmúltban kidolgozott gazdaságpolitikai koncepció szerint az egyes fő ágazatok aránya, szerepe a makros’truktúra alakításában az alábbiak szerint képzelhető el: — a hatékony termelésfejlesztés és az életkörülmények javításának elengedhetetlen feltétele a termelő és a nemtermelő infrastruktúra következetes fejlesztése; — az anyagi termelés két alapvető blokkja, a feldolgozóipar és az élelmiszergazdaság együttes szerepe növekedni fog, a termelőszféra egészén belül. Ezek fejlesztése elkerülhetetlenül szükséges mind a hazai ellátás, mind pedig különösen a külgazdasági egyensúly fenntartáséiban, a konvertibilis valutaszükséglet biztosításában; — a kitermelő, az alapanyag- és az energetikai blokk, valamint az építőipar fejlesztésével az előbbi célok megalapozását kell biztosítani. Az elvégzett számítások szerint a gazdasági növekedés évi üteme az 1981—2000 évek átlagában 2—3% lehet. Ezen belül az ipari termelés évi 2%-os növekedése tételezhető fel és a mezőgazdasági termelés növekedési üteme is elérheti a 2%-ot. A termelő infrastruktúra évi 2—2,5%-os, a nemtermelő infrastruktúra 3— 3,5%-os növekedési ütemmel szerepel a jelenlegi számításokiban. 2.2. A népgazdaság fejlődésének irányai A lakossági ellátás és a településfejlesztés A víz legfontosabb szerepét a társadalmi-gazdasági fejlődésben a lakosság víziközmű ellátása jelenti, ez szorosan kapcsolódik a település- szerkezet alakulásához. 25
