OVH: A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai. A Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalása (OVH, 1984)

1. A magyar vízgazdálkodás történeti és természetföldrajzi adottságai

a

nagyobb szennyvíztisztító telep

0 10 km

1 I

5. ábra. A Fertő tó és vízgyűjtője

A Fertő tó (5. ábra) vízgyűjtőjének 88,5%-a osztrák területre esik, vízszintje az elmúlt .15 évben megfelelően szabályozható volt. A magyarországi hasznosítás elsősorban nádgazdél- kodással történik. A tó vízminőségére kedvezően hatott a szennyvízterhelések jelentős mérséklése, mind az osztrák, mind a magyar területen.

Egyéb tavaink száma az 1981. évi felmérés szerint 207, ebből az 5 ha-nál nagyobb tavak száma 180, az 50 ha-nál nagyobbaké pedig 27.

1.22. Felszín alatti vizeink

A felszín alatti vizeket — amelyek hidraulikai sajátosságuk szenint nyomás alattli, vagy nyílt tükrűek lehetnek — a következő típusokba sorolva tárgyaljuk:

— partiszűrésű víz,

— talajvíz,

— rétegvíz,

— karsztvíz,

— hévíz.

Partiszűrésű vizet ott veszünk számba, ahol a folyó mederélétől 50—150 m-es távolságra létesíthető kútsorral legalább 1000 m3/nap/ktn vízbeszerzés biztosítható.

A Duna menten a partiszűrésű vízadó réteg az 1—5 m iszapos, löszös fedőréteg alatti homokos kavics, vagy durva homok. Hasonló adottságok találhatók a Rába, a Mura, a Dráva, a Hemád és a Sajó mentén is. A tiszai típusú szelvényre az 1—ú m lösz alatt fekvő homok, finom homok a jellemző (Tisza, Dráva alsó szakasz).

Jelentősebb partiszűrésű vízbeszerzési lehetőségeinkről a 3. táblázat és a 6. ábra tájékoztat.

Talajvíznek általában az első vízadó képződmények vizét tekintjük, s 30—35 m mélységig szokás a talajvíz elnevezést használni. (Lehet szábad felszínű, de gyakran nyomás alatti is.)

18