OVH: A Felső-Tisza komplex vízgazdálkodás fejlesztése (OVH, Budapest, 1975)
3. A vízgazdálkodással szemben támasztott igények
- 9 3. A VÍZGAZDÁLKODÁSSAL szemben támasztott igények 3.1 Természeti adottságok és a .jelenlegi társadalmi-gazdasági viszonyok A Felső-Tiszavidék földrajzilag magában foglalja a Beregi-Szatmári sikságot, a Bodrogközt, a Rétközt, a Hemád-Bodrog közének nagy részét, a Taktaköz és a Nyírség északi részét. Közigazgatásilag Szabolcs-Szatmár, Borsod-Abauj-Zemplén, valamint Hajdu-Bihar megyék belterületén helyezkedik e1 A vizsgált terület éghajlatára a hideg tél és a mérsékelten meleg, száraz nyár jellemző. A csapadék évi átlaga 600-700 mm, a tenyészidőszakban 360-410 mm, mely keleti irányban növekszik. Felszínének kialakításában nagy szerepet játszottak a Tisza és mellékfolyói. A terület legnagyobb része 100-180 m közötti Bik- ság és dombvidék. Csak a terület nyugati szélén a Bodrog jobbpartján emelkednek a vízválasztók a 800-900 m magasságig. A területre jellemző a sok elhagyott folyómeder és a viszonylag sürü belvizi hálózat. A természetes vízfolyások középszakasz jellegűek; állandó mederváltoztató tevékenységüket partvédő müvekkel kell szabályozni. A gyakori áradások vastag üledéket raktak le, melyei növénytakaró borított be. A folyók mellett öntéstalajok, a mélyebb részeken réti kotus, tőzeges talajok találhatók . A talajvíz a folyók feltöltő tevékenysége következtében átlagosan 3 m mélység alatt helyezkedik el. A folyóktól elhatárolt területeken 2 m fölé emelkedik a csapadékos Időben felszíni foltokban is megjelenik. A Felső-Tiszavidék viziuthálózata a Tisza és a Szfimos sz;\kasz- szal együtt 260 km hosszú. Ennek ellenére nem alakulhatott ki számottevő hajóforgalom a szabályozási munkák elmaradása miatt.
