OVH: A Balaton vízgazdálkodása (OVH, Budapest, 1968)
3. A Balaton vízgazdálkodása
3. A BALATON VÍZGAZDÁLKODÁSA 3.1 Gazdasági célkitűzések A Balaton gazdasági jelentősége hazánk lakosságának üdültetése, a nemzetközi idegenforgalom, az általános gazdasági fejlődés és a környezet termelése szempontjából egyaránt alapvető. Az általános fejlődés a XIX. század közepén az Adria-vasút, a siófoki zsilip és a hajójáratok megindításával vette kezdetét és azóta is töretlenül folytatódik. Az 1882. évi „Balatoni Egylet”, az 1891-es „Balatoni Bizottság”, és az 1957- ben megalakult „Balatoni Intéző Bizottság” országos jellegű társadalmi ügyként karolták fel a Balaton üdülőkultúrájának tervszerű és folyamatos fejlesztését. A bel- és külföldi üdülőforgalom már 1937-ben elérte a 100 ezer főt. A felszabadulás után mint annyi más, a Balaton is a dolgozóit birtokába került A háborús károk helyreállítása után megindult a tömeges üdültetés, és ezt hamarosan követte az idegenforgalom is. Üj, korszerű szállodák épültek. A Balaton települései ma mintegy 300 ezer fő elhelyezésére képesek. Az üdülők száma elérte az évi 1,3 millió főt. A távlati fejlesztési célkitűzések a férőhelyek megkétszerezését irányozták elő. Hazánk lakosságának több mint egy tizedét látja évente vendégül a Balaton. Látogatottsága az idegenforgalmi vendégnapok tekintetében az 1958— 1966. évek között hússzorosára növekedett, és a jövőben további növekedése várható. Az ország idegenforgalmának 38,5%-a a tó környezetében zajlik le. Devizabevételeink között csak a gyógyszeripar előzi meg, tőkés deviza szempontjából pedig versenytárs nélkül áll. Az üdültetés érdekeinek védelme tehát a környezet minden egyéb gazdasági érdekét megelőzi. A Balaton természeti értékeinek és szerepkörének megóvása, az ezzel kapcsolatos célkitűzések mind tökéletesebb és gazdaságosabb kielégítése sokrétű, megfontolt és állandó céltudatossággal irányított vízgazdálkodási tevékenységei követel. A tó és a hozzá szervesen kapcsolódó, elválaszthatatlan környezet vízgazdálkodása valamennyi fejlesztési program nélkülözhetetlen alapja. 3.11 Az üdülőterülethez kapcsolódó gazdasági célok A Balaton elsőrendű gazdasági szerepköre az üdültetés és az idegenforgalom. A tó vízszintjének szabályozása elsősorban — ha nem is kizárólag — a parti sávban elhelyezett létesítmények és az üdültetés biztonságát szolgálja. A további gazdasági célkitűzések bármennyire fontosak legyenek is, csak az előbbiek biztosítása mellett elégíthetők ki. Az üdültetés értékei sok milliárdos vagyont képviselnek. A hozzájuk kapcsolódó érdekek — a további fejlődés hatását is figyelembe véve — a vízszintszabályozás fontosságát hangsúlyozzák. A közepes távlatú tervek az üdülési célú partsáv fejlesztésére 10 milliárd Ft nagyságrendű beruházásokat irányoznak elő. A vízszintszabályozás tökéletesítése és ezzel együtt mind a lecsapolási kereszt- metszet bővítése, mind a vízpótlás megoldása kizárólag ebből a célkitűzésből kiindulva is szükséges. Az elsődleges célból fontos fejlesztéssel egyidejűleg lényeges előnyökhöz jutnak az elválaszthatatlanul kapcsolódó egyéb igények. A 197 km hosszú tópart településeinek üdülőhelyekké fejlesztésére 1957—58-ban elkészült az ÉVM Városépítési Tudományos és Tervező Intézet regionális terve. A tervezetet a Kormány 1023/1963/92. (IX. 21.) határozata megerősítette. A fejlesztési program megvalósítása sokféle létesítmény építését jelenti, azonban valamennyinek feltétele a vízgazdálkodás fejlesztése. A regionális fejlesztés célkitűzéseinek főbb tételeiből azért indultunk ki, hogy a fejlődés nyomán bővülő vízgazdálkodási igényeket ezekkel is alátámasszuk. A Balaton parti szegélyén települt üdülési létesítmények védelme érdekében a vízszintet a siófoki vízmércéhez képest -(-55 és +100 cm között kell szabályozni. A jelenlegi szabályozási rend fokozott kockázat vállalása mellett a tó +40 cm-re való leapadását is megengedi, mert a gazdasági fejlődéssel kapcsolatos igények elől kitérni nem lehetett. A vízszint kívánt határok között tartásának lehetőségeit a rendelkezésre álló műszaki létesítmények teljesítménye szabja meg. Az áradások elleni védekezés lehetősége a levezetési keresztmetszettől függ. A keresztmetszet megfelelő megválasztása azonban nemcsak a káros vizek elhárítását, hanem a szükséges időelőny biztosításán keresztül a felhasználható vízmennyiségek növelését, sőt a vízjárástól függően számos esetben a károsan alacsony vízállás gyakoriságának csökkentését is szolgálja. A Balaton túlfolyójának, a Siónak az emésztőképessége a mai kiépítési állapotban max. 50 is
