Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízemelés
Vízemelés A FOLYADÉKOK MUNKAKÉPESSÉGE A növénytermesztés eredményességének növelése érdekében nem elég, ha a természetes vízháztartást, a különböző eredetű vízmennyiségeket nyilvántartjuk. A vízgazdálkodáshoz tartozik, hogy a vízháztartási egyenlet egyes tagjait, az egyensúly kedvezőbb irányba történő eltolása érdekében módosítjuk, a vízkészleteket átcsoportosítjuk. A természetes vízmozgás megváltoztatása, módosítása során a mederben vagy csőben mozgó vizet gyakran fel kell emelni. Ahhoz, hogy a vízemelést helyesen tervezzük meg és hajtsuk végre, egyes alapismeretek elsajátítására van szükség. A BERNOULLI-EG YENLET A Vízmérés c. fejezetben már megállapítottuk, hogy minden olyan vizet vezető mederben vagy csővezetékben, ahol hozzájolyás vagy elfolyás nincs, a különböző szelvényeken másodpercenként átfolyó folyadékmennyiség azonos. Az ilyen medrekben és csővezetékekben is előfordulhat azonban, hogy a keresztszelvény változik. Ezzel együtt változik a sebesség is, a kettő szorzata — a meder bármely szelvényében — azonos értéket, a változatlan vízhozamot adja. All. képletet alkalmazva ezt úgy fejezzük ki, hogy Q — ^1 Fi — ^2 ^2 Az áramló folyadékot munkaképesség szempontjából ez az egyenlet nem jellemzi. Erre a Bernoulli-egyenlet alkalmas. Az egyenlet a nehézségi erőtérben áramló folyadékokra vonatkozik és azt fejezi ki, hogy a változatlan hozamú ideális folyadék sebességmagasságának, nyomómagasságának és abszolút magasságának összege minden szelvényben állandó. A folyadék munkaképessége nem változik. Matematikai megfogalmazásban ez a következőképpen írható fel (63): 4-+- + * = c, ^ ö1 y ahol —— = a folyadék sebességmagassága (m), — = a nyomásmagasság (m), Z— az abszolút vagy geodéziai magasság (m). (28) 79
