Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízmérés
ismeretében az átfolyó vízhozam közvetlenül leolvasható. A 34. ábra egy típus- szivornya vízhozamgörbéit is bemutatja, mind a szabad kifolyás, mind a nyomás alatti átfolyás eseteire. Minden eddig tárgyalt mérőberendezésnél, különösen ha a tökéletes átbukás vagy a szabad kifolyás eseteit nézzük, viszonylag elég nagy magasságvesztéssel jár a vízmérés. Az alsó és felső vízszintek között nagy magasságkülönbségre van szükség. Ha viszont a nyomás alatti átfolyás, illetőleg a tökéletlen átbukás eseteit tekintjük, kisebb a víz magasságvesztesége, de bonyolultabb a mérés, két helyen kell egy időben nagy pontosssággal a vízszintek magasságát megállapítani. A méröszükület A méröszükület segítségével csak egy leolvasással és kis magasságveszteséggel végezzük el a vízhozammérést. A mérőszűkület részletes tárgyalása előtt tisztáznunk kell néhány áramlástani fogalmat. A víz mozgása kis, ill. nagy sebességeknél, egymástól különböző függvénykapcsolatokkal írható le. Két jellegzetes sebességtartományt különböztetünk meg. Az egyik sebességtartományban az áramló vízről, a másikban a rohanó vízről beszélünk. A két vízmozgás határán a víz sebessége egyenlő a víz jelűidén kelteti hullám terjedési sebességével. Ha egy kavicsot nyugvó vízbe dobunk, akkor a hullámok, mint a 35. ábrán látható, a bedobás helye körül koncentrikusan egyenlő sebességgel terjednek. Áramló víznél a hullámok terjedési sebessége — az áramlás irányában a vízmozgás sebességével megnövekedvén — nagyobb, mint felfelé az áramlással szemben. Két mozgás összetételéről van szó. A határesetben, amikor a hullám terjedési sebessége egyenlő a vízmozgás sebességével, a vízzel szemben a hullámok nem fognak haladni, úgy látszik, mintha állnának, a mozgás irányában viszont 73 34. ábra. Szivornya vízhozamgörbéje (42)
