Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízgazdálkodás
Az intéző bizottság a társulat képviseleti és ügyintéző szerve. Az intéző bizottság intézi a jogszabályok, alapszabályok rendelkezései, valamint a taggyűlés határozatai alapján a társulat ügyeit és határoz mindazokban az ügyekben, melyek nincsenek kizárólag a taggyűlés hatáskörébe utalva. Alkalmazza és elbocsátja a társulat alkalmazottait. Állandó kapcsolatot tart a vízügyi és tanácsi szervekkel a feladatok szakszerű és gazdaságos megvalósítása érdekében. Az ellenőrző bizottság feladata a társulat működésének és gazdálkodásának ellenőrzése. Az ügyek állásáról az intéző bizottságtól beszámolót kérhet, a társulat iratait, könyveit, pénztárát ellenőrizheti. Ha alapszabályba, jogszabályba ütköző vagy a társulat érdekeit sértő cselekményt tapasztal, köteles erre az intéző bizottság figyelmét felhívni, szükség esetén rendkívüli taggyűlés összehívását kérni. Köteles az intéző bizottság által készített éves mérlegeket és beszámolókat felülvizsgálni és erről jelentést készíteni. Enélkül a taggyűlés a mérlegek és beszámolók elfogadásáról érvényesen nem dönthet. VÍZJOG A víz, az egész nép vagyona, tehát mindenkinek joga van használatára, de természetesen csak olyan feltételek mellett, hogy azzal sem másnak, sem a népgazdaságnak kárt nem okoz. A vízjog tehát mind az egyén, mind a társadalom érdekeit védi. Már a múlt században felismerték elődeink a vízjogi kérdések fontosságát és az 1855; XXIII. sz. törvényben az úgynevezett vízjogi törvényben az akkori viszonyoknak megfelelően igen alaposan szabályozták a vízzel kapcsolatos jogokat és kötelességeket. Jellemző a törvény helyességére, hogy különösebb változtatás nélkül, egészen 1952-ig volt érvényben. Az új viszonyoknak megfelelően szabályozta a vízjogi kérdéseket a 2/1952.(I.8.)M. T. számú rendelet. Ennek értelmében minden olyan vízmunkához és vízhasználathoz engedély szükséges, amely a víz természetes lefolyását akadályozza, megváltoztatja, fennálló és gyakorolt vízhasználatot érint, illetőleg amely engedélyezett vízimunkálaton, vízhasználaton a vízjogi engedély határozatainak meg nem felelő változtatására irányul és végül, amely a víz természetes összetételét megváltoztatja. Nincs szükség engedélyre a viz természetes használatához. Ezen a víznek a közegészségügyi, városi vagy községi szabályrendeleteknek megfelelő rendes, házi szükségletre való felhasználását kell érteni. (Ivóvíz, tisztálkodási víz, fürdés, állatusztatás, -itatás.) Mindenkinek joga van engedély nélkül saját ingatlanán ásott kutat létesíteni úgy, hogy az első vízadó réteget követő záróréteget át ne üsse; és abból kézi erővel vizet kivenni. Mindenki — mások szerzett jogainak épségben tartása mellett — szabadon rendelkezik a talajvízből felfakadó vagy csapadékvízből származó vizekkel mindaddig, míg a víz birtokának határát el nem hagyja. A hajózással, fausztatással, komplétesítéssel kapcsolatos engedélyeket más jogszabályok (közlekedésrendészet) szabályozzák. A kiadott engedélyeket azonban feljegyzésre a vízügyi hatóságoknak be kell mutatni. Ha a vízjogi engedélyezés tulajdonjogi vagy fennálló vízhasználat korlátozásával, megszüntetésével jár, kártérítésnek van helye. Minden vízimunkálat és vízhasználat csak műszaki felülvizsgálat után léphet üzembe. A felülvizsgálatra minden érdekeltet meg kell hívni. Minden vízilétesítményt, illetve vízhasználatot csak a vízjogi engedélyben megállapított feltételek mellett szabad üzemeltetni és fenntartani. A vízjogi engedély általában határozatlan időre szól, de ezt a vízügyi hatóság a népgazdaság érdekeire való tekintettel bármikor korlátozhatja, vagy visszavonhatja. Ha az engedély valamely egyéb szakhatóság (egészségügy, közlekedés, mezőgazdaság) gondozására bízott érdeket érint, a vízjogi hatóság ennek véleményét köteles beszerezni. A vízjogi engedély nem mentesíti az engedélyest az alól a kötelezettsége alól, hogy az építéshez szükséges egyéb engedélyeket (építési, egészségügyi stb.) beszerezze. A kiadott vízjogi engedélyekkel szemben a kiadástól számított 8 nap alatt fellebbezni lehet. A fellebbezést az illetékes Vízügyi Igazgatósághoz kell beadni és az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz kell címezni. Az elsőfokú hatóság (Vízügyi Igazgatóság) a kiadott engedélyeket az úgynevezett „Vízi- könyv "-ben tartja nyilván. A vízikönyvet és a hozzátartozó terveket és iratokat az érdekeltek a hivatalos idő alatt megtekinthetik. Az előírások be nem tartása általában szabálysértés, bizonyos esetekben azonban már bűntettnek minősül. Szabálysértést, illetve bűntettet intézmény vagy vállalat nem követ291
