Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)

Öntözés

eltűrhető sótartalom. Míg ugyanazon sótartalommal rendelkező víz egy jobb talajt elszikesít, a viszonylag rosszabb talajból sót vesz fel, tehát végeredményben a talaj javítását végezheti.

A víz minőségének megállapítására vonatkozó vizsgálatokat a gazdaság a legtöbb esetben nem tudja maga elvégezni. Erre a eélra vízminőség-vizsgáló laboratóriumokat állítottak fel, egyrészt a Vízügyi Igazgatóságoknál, másrészt az OMMI területi szerveinél

A sós öntözővíz javítható mechanikai és kémiai úton.

Mechanikai javítás során a sós vizeket hígítással tehetjük öntözésre alkalmassá, vagy szűréssel vonhatjuk ki belőle a nem kívánt hordalékot. A mechanikai javítás elsősorban a Vízügyi Igazgatóságok feladata.

Javíthatjuk az öntözővíz minőségét kémiai úton is. Ezt a Talajjavító Vállalat végzi.

Hőmérséklet szempontjából legmegfelelőbb a 20—28 C° közötti hőmérsékletű víz, ami felszíni nyílt vízvezetés esetén általában biztosítható. A tavak, tározók és holtmedrek felső, nem túl mélyen levő vízrétegeinek hőmérséklete megfelelő. Ezért a vizet lehetőleg mindig a felső rétegből vegyük. Galériák, kutak, források vizének hőmérséklete a legkülönbözőbb lehet, ezért öntözésre sokszor csak kezelés után alkalmasak.

Az öntözővíz minősítésére ma a következő irányelvek érvényesek (82):

1. Nem tartalmazhat az öntözővíz (legfeljebb nyomokban) szódát.

2. Az össz-sótartalom általában nem lehet több 500 mg/l-nél. Ha a sótartalom összetétele kedvező és elsősorban Ca-sók fordulnak elő, az össz-sótartalom az előbbi értéket meghaladhatja, de csak 800—1000 mg/1 értékig növelhető.

3. A még eltűrhető Na és Mg-% szempontjából 5 féle talaj kategóriát ismerünk:

aj a savanyú, a mésztelen, Na-ban szegény talajok,

b) meszes, Na-ban szegény talajok,

c) mésztelen, gyengén savanyú szikesek,

d) mésztelen, gyengén lúgos szikesek,

e) a meszes, szódás szikesek.

Az a, b, c típusú talajnál -—ha a Mg-tartalom nem magas — 35% Na engedhető meg. Ha a Mg-tartalom eléri a 40%-ot, a Na-tartalom nem haladhatja meg a 30%-ot. A d és e típushoz sorolt talajoknál a 45 %-os Na-tartalom is megengedhető, ha az öntözővíz nem tartalmaz jelentős mennyiségű Mg-t. Ha azonban a Mg meghaladja az 50%-ot, akkor a Na nem lehet több 40 %-nál. A nem iszapos öntözővíz mindaddig alkalmas öntözésre, amíg az öntözött terület talajából Na-ionokat vesz fel.

Az öntözővíz származását tekintve lehet:

1. Csapadékvíz (lágy, erős oldóhatású, növényi tápsókban szegény).

2. Forrásvíz (hideg, iszapban szegény, rendszerint kemény víz).

3. Folyók és patakok vize (legtöbbször lágy, közepesen iszapos, eléggé meleg).

4. Tavak vize (a folyókéhoz hasonló, de iszaptartalma kicsi).

5. Távozott csapadékvizek (minőségük származásuk szerint változó. Lehet nagy sótartalmuk is, ha szikes területeken végigfolyva jutottak el a tározóig).

6. Kútvizek (lehetnek talajvízből származóak, vagy pedig mélységi vizek, artézi vizek).

Különösen a forrás-, talaj- és artézi, a tározott csapadékvizek, végül városi és ipari szennyvizek sótartalmát kell ellenőrizni, mert elsősorban ezeknek lehet kedvezőtlen összetételük.

250