Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízháztartási vizsgálat
súlyok idősorát alkotjuk meg annak érdekében, hogy a beavatkozás hatására bekövetkező változásokat a vizsgált időszak — pl. a termelési idény — teljes tartama alatt követni tudjuk. A vízháztartási egyenlet alkalmazását példákon lehet célszerűen bemutatni. Ha egy vízfolyás vízgyűjtő területéről a csapadékból évek során lefolyó vízmennyisége kívánjuk vizsgálni, akkor ez az egyszerűsített egyenlet írható föl: C = E+P Kialakult vízháztartási egyensúly esetében, az átlagosnak megfelelő viszonyok között ú tározódás nem lép föl. A Tisza vízgyűjtő területére Berkes ezt az egyenlőséget a következőnek találta: 100% = 17% + 83%, vagyis a lehullott csapadéknak csak mintegy 17%-a folyik el. Ennek az elfolyó vízmennyiségnek az időszakos tározása adhat lehetőséget az öntözésre, az öntözés segítségével nagyobb termésmennyiségek elérésére. Vizsgálható az is, hogy az összes párolgáson belül mennyi a kultúrnövények fejlődését szolgáló hasznos párolgás, és mennyi a káros párolgás. Ez utóbbi vagy a csapadékból közvetlenül vész el anélkül, hogy a növényzet hasznosítani tudná, vagy a gyomnövények párologtatását elégíti ki. A növények által elpárologtatott vízmennyiségnek és a közvetlen párolgási veszteségnek szétválasztásával bővíthetjük az egyenletünket, és fölirhatjuk a következőképpen : C = E„ + P3ii+P4 Legyen a mérhető összes csapadék 475 mm. A szintén mérhető elfolyás 133 m m. Kiszámítható, hogy a kultúrnövény összes megtermett szárazanyag-tartalmának fölépítéséhez a növénynek mennyi vízre volna feltétlenül szüksége. A számítás eredményeképpen úgy találjuk, hogy ez 150 mm. Az egyenlet megoldásából kiderül, hogy hasznosítatlanul elpárolgott 195 mm. Ez igen rossz gazdálkodás, mert a csapadékból csak 31,5 %-ot használt föl a termesztés. A továbbiakban vízháztartási egyenletek felállításával, vízháztartási helyzetek vizsgálatával, a helyzet módosítása, megváltoztsfása érdekében teendő kultúrtechnikai intézkedésekkel foglalkozunk. így megvizsgáljuk az árvizek, belvizek okozta károk elhárítása érdekében végzett beavatkozásokat, értékeljük a csapadékvisszatartás, az öntözés jelentőségét. Tanulmányunk tulajdonképpen további példák sorozata a vízháztartási egyenlet alkalmazására. A vízgazdálkodás összetett tevékenység, melyhez éppúgy hozzátartoznak az agrotechnikai, mint a kultúrtechnikai beavatkozások. Különösen fontos, hogy a mezőgazdasági mérnök ezzel a szemlélettel végezze a vízgazdálkodási tevékenységét az üzemben, hiszen mindkét technika alkalmazása lehetőségei közé tartozik. A fejlett viszonyok között vízgazdálkodás nem is képzelhető el egyik vagy másik lehetőség elhanyagolásával. A vízháztartási vizsgálat éppúgy alkalmas az agrotechnikai tevékenység értékelésére, mint a kultúrtechnikai beavatkozásokéra. A vízháztartási egyenlet alkalmazása előtt részletesen kell foglalkoznunk az abban jelölt egyes tagokkal, azok jelentőségével, a tagokat jellemző adatok, adatsorok feldolgozásával. Fejezetenként tárgyaljuk a csapadékot, a hozzáfolyó és elfolyó vizeket, a párolgást és a tározódást. 2* 19
