Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)

Vízrendezés

a cső falát tartósítják, szilárdítják, így lényegesen megnyújtják élettar­tamát. Ásványi talajok talaj csövezése a talajvízszint szabályozásának eszköze, azonban ma még elég költséges beruházás. CSAPADÉKVISSZATARTÁS, TÁROZÓ A vízrendezés során nemcsak a nagyüzemi táblák területén belüli vízviszo­nyok egyneműsítése a cél, hanem a vízviszonyok általános javítása, és a ren­delkezésre álló vízkincs jobb hasznosítása is. Vizsgálnunk kell most a rendel­kezésre álló vízkincs jobb hasznosításának lehetőségeit. A természetes csapadékból a növény számára rendelkezésre álló, a talajban tározódó vízmennyiség jobb hasznosításának agrotechnikai lehetőségei nem tartoznak a témánkhoz. De meg kell vizsgálnunk, hogy milyen kultúrtechnikai eszközök állnak e célból rendelkezésünkre. A kultúrtechnika lehetősége az, hogy a lehulló csapadékból különben elfolyó vizet visszatartja, tározza és vízhiány esetén a növénytermesztés rendelke­zésére bocsátja. A csapadékvisszatartásnak két egymástól eltérő lehetőségére van módunk: a csapadék visszatartása a lehullás helyért és bejuttatása a talajszelvényben rendelkezésre álló tározótérbe; a lefolyó vizek tározása az e célra kijelölt felszíni tározóterekben. A csapadék visszatartásának e két lehetősége azt a célt szolgálja, hogy meg­előzzük a gazdaságosan hasznosítható vizek elfolyását elérhetetlen távol­ságba. A vízrendezési tervek előkészítése során először azt kell behatóan elemezni, hogy egyáltalán szükséges-e, lehetséges-e beavatkozni a csapadék visszatar­tása, helyszínen történő tározása érdekében. Nem okoz-e beavatkozásunk a vízháztartás egyensúlyában olyan eltolódást, amiből több kár származik, mint haszon. Második lépésben fel kell deríteni, hogy vajon a lehulló csapadék- mennyiség visszatartására és a talajban, tározóterekben történő tározására megvannak-e a természeti adottságok, lehetőségek. A CSAPADÉKVISSZATARTÁS MÓDSZEREI A csapadéknak a lehullás helyén a talajszelvényben történő tározása egyrészt attól függ, hogy milyen a talaj víznyelő képessége, képes-e a talaj a ráhulló csapadékot olyan ütemben elnyelni, ahogyan érkezik; másrészt van-e elég tározótér a talajban ahhoz, hogy a tározandó vízmennyiséget be tudja fogadni. Az elemi beavat­kozások, amelyekkel a csapadék beszivárgást a talajba elősegíthetjük, a talaj- művelés körébe tartoznak. Szántás, mélyszántás, altalaj lazítás, a szerkezet javítása, vízszintes irányú talaj művelés, a szalagos művelés, mind a termé­szetes csapadéknak visszatartását mozdítja elő. A kultúrtechnikai beavatkozások feladata rokon, sőt több részletében azonos a talajvédelem érdekében kitűzöttel. Megakadályozni a víz lefolyását, hogy legyen ideje beszivárogni a talajba. A csapadékvisszatartás módja más-más legelőn és szántón. Legelőn a gyep­állomány sértetlenségére törekszünk, szántón más szempontok az irányadók. 184

Next

/
Thumbnails
Contents