Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízháztartási vizsgálat
A vízháztartási vizsgálat minden hidrológiai jelenségre kiterjedő, térben és időben egységes munka, a területre érkező csapadékot vagy más eredetű vizeket méri össze a fölhasznált vagy tározódott, illetőleg a területről különféle formában eltávozó vizekkel. A vizsgálat célja a vízrendezési és vízhasznosítási tevékenység helyes irányának, mértékének megállapítása, hogy a hasznosítható vizeket visszatartsuk és felhasználjuk, a károsat időben elvezessük, a hasznos és káros tározódás viszonyát javítsuk. Célja, hogy az üzem vízviszonyait állandóan javítva növeljük a nagyobb termések elérésének lehetőségeit. Alapjogalmai a vízháztartás tér- és időkeretei és a vízháztartási egyenlet. A vizsgálat méreteit a vizsgálat tér és idő határai szabják meg. A vízháztartási egyenlet lehetőséget ad a vizsgálat végrehajtására (59). A vízháztartási vizsgálat akkor végezhető el, ha ismerjük a vizsgálat kereteit, a vizsgálat módszerét, végül a vizsgálat során számbavehető vízháztartási elemeket. A VIZSGÁLAT KERETEI A vízháztartási vizsgálatot meghatározott tér- és időkeretek között kell végezni. Térbeli keret lehet a talaj morzsa, az egy növény gyökérzete által átszőtt talajtest, az egységes művelés alatt álló tábla, tömb, a vetésforgó területe, az egész gazdaság, egy vízfolyás vízgyűjtő területe stb. A térbeli keret tehát, melyben a vizsgálatot végezzük, különböző nagyságú lehet, de a vizsgálat eredményessége érdekében határait mindig előre kell megszabni. A határokat az a cél szabja meg, melynek érdekében a vizsgálatot végezzük, de megszabják azok a természeti adottságok is, melyek a vizsgált térnek a környezettől való függet- lenítését a vizsgálat tartamára lehetővé teszik. A határok kijelölése érdekében mindig meg kell előre fontolnunk, hogy az elérendő termesztési cél érdekében milyen méretekben indokolt a vízviszonyok megváltoztatása. Föl kell mérni, hogy a tervezett beavatkozás hatásai milyen környezetben érvényesülhetnek. E megfontolások és a fölmérés eredménye alapján kijelölhetők a térbeli keret határai, melyen belül beavatkozásunk hatásai érvényesülnek. A növénytermesztő általában területben gondolkodik. Itt térbeli keretről beszéltünk, mert fontos lehet a vizsgált talajszelvény mélysége is. Nem mindegy, hogy csak az első vízzáró rétegig végezzük-e a vizsgálatot, vagy mélyebb rétegeket is bevonunk a hasznosításba. Az eső hatásának vizsgálatakor elég az első vízzáró rétegig lemenni, csőkút vizsgálatakor a mélyebb vízadó rétegeket is be kell vonni az elemzésbe. A vízháztartást befolyásoló tényezők az időben változnak. Ennek megfelelően a vizsgálatot alkalmas időhatárok között kell elvégezni. A vizsgált időszak, a vízháztartási vizsgálat időkerete is különböző lehet. Lehet 24 óra, ha a napi hóolvadást tanulmányozzuk. Az egy eső vagy az egy öntözés adta vízmennyiség hasznosulási vizsgálatának időbeli egysége a következő esőig vagy öntözésig eltelt idő. Ha azonban a vízháztartási helyzet alakulását egy teljes tenyészidő alatt elemezzük, akkor a vizsgálatnak időbeli kerete a tenyészidő. A vizsgált időszak, a vizsgálat időkerete több évre is. elnyúlhat. Mindez attól függ, hogy a vizsgálatot milyen céllal végezzük, és a vizsgált jelenség hatása mennyi ideig tart. 16
