Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízrendezés
fiIZSKALITKA HELYSZINRAJZA A VÍZSZINTES MUTEREP EGYIRÁNY&AN ESŐ MÜTEREP tosítása érdekében is. A cél az, hogy ne legyen a táblán belül olyan teknő, ahol a víz összegyülekezik, és a növényeket fejlődésükben visszaveti vagy kipusztítja. T ereprendezés leggyakrabban az öntözésre történő berendezkedés kapcsán szükséges. Az öntözés tárgyalása során kitérünk azokra a szempontokra, melyek meghatározzák a jó terepet. A felszíni víz vezetésének egységes megoldása érdekében végzett terep- rendezés célkitűzései különbözők lehetnek. A terepátalakítás során létesítendő műterep lehet sík vagy szabálytalan felületű, lehet vízszintes, a tábla egyik oldalának vagy mindkét oldal irányába dűlő. Kisebb igények esetében a műtereptől csak azt kívánjuk meg, hogy a tábla egyik oldalával vagy két oldalával párhuzamos irányban az esés egyirányú legyen. Ha a 91. ábrára tekintünk, látjuk, hogy a megvalósítandó műterep érdekében a tervezett terepsík felett levő területekről esetenként jelentős talajréteget kell lenyesni, míg a mélyebb területeket fel kell tölteni. Az elvégzendő földmunka mennyisége igen jelentős, hektáronként 100 — 300 m3 lehet. Általában arra törekszünk, hogy csak annyi földet mozgassunk, amennyi a cél érdekében föltétlenül szükséges. A felszín nyesése a termőképesség átmeneti visszaesésével jár. Sós talajok esetén pedig a tereprendezés olyan leromlást okozhat, ami nemhogy előmozdítaná, hanem visszaveti a termesztést. Ezért a tereprendezés tervezése előtt mindig talajtani szakemberek véleményét kell kérni. A tereprendezés során ismeretesek olyan eljárások, amelyek jobban kímélik a felső talajréteget. A szükséges talajnyesést csak a felső termőréteg félretolása után végzik el, majd a félretolt réteget visszatérítik. Másik eljárás során a nyesést csak csíkonként végzik el (kétszeres mélységig), majd a háborítatlan csíkok töltés elméleti kiegyenlítő vonal 91. ábra. Műterep típusok Joó nyomán 159
