Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Talajvédelem
ről. A mértékadó vízhozam a vizek össze- gyülekezési ideje miatt csökkenhet. Érdemes ezért az összegyüleke- zés jelenségét kissé közelebbről megvizsgálni. Vizsgálataink során — az egyszerűség kedvéért — olyan vízgyűjtő területet vegyünk alapul, amelyben az egynemű talaj egységes növénykultúrával fedett, és a vízmozgást még semmiféle mesterséges beavatkozás sem zavarja (1. 84. ábra). Vizsgáljuk először, mennyi idő alatt jut el a vízgyűjtőterület valamely pontjára hullott és lefolyásnak indult esőcsepp a vízhozam meghatározása céljára kijelölt P völgyszelvényig. A vízmozgást két külön szakaszon tanulmányozzuk. Először a völgyoldalak felszínén, majd a völgyfenéken kialakult mederben. A terep felszínén mozgó víz sebessége viszonylag kicsiny. A vékony vízréteg mozgására erősen hat a súrlódás. A felszíni növényzet növeli a súrlódási tényezőt és így csökkenti a sebességet. Az esőcsepp általában hosszabb ideig mozog kis sebességgel a talaj felületen, majd rövidebb ideig a mederben. Részletesen tanulmányozva a lefolyást, a völgyben olyan összefüggő vonalakat találunk, ahonnan azonos idő alatt folyik le a víz a vizsgált Szelvényig. Ezek az egyidejű lefolyásvonalak, a 84. ábrán szaggatott vonallal vannak jelölve. Rétegvonalas térképen kijelölhetjük azt az utat is, melyen a víz végigfolyik. A víz mindig a rétegvonalakra merőleges esésvonalak irányába mozog. A vízgyűjtő terület valamely pontjáról a víz lefolyása a leghosszabb ideig tart. Ezt a leghosszabb időt nevezzük összegyülekezési időnek. Mint minden csepp lefolyási ideje, az összegyülekezési idő is két tagból tevődik össze T = Tj-)-T2 (59) ahol r = összegyülekezési idő, tx = a lefolyás ideje a felszínen, r2 = a lefolyás ideje a völgyfenék medrében. 143 84. ábra. Vízgyűjtő terület az egyidejű lefolyásvonalak feltüntetésével (42)
