Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Talajvédelem
tengely lefolyó víz sebessége nagyobb, mint a sánc mögött levonuló vízé. Ilyenkor ha az talajt sodor magával, a sánc mögötti térben lerakja és lassan feliszapolja a vízvezető szelvényt. A sáncok között a terepen a vízmozgás Sebessége 0,11 — 0,16 m /mp- nél ne legyen nagyobb. A lefolyási idő 2—7 perc között változhat. A sánc végső torkolati szelvényében folyó víz összegyiilekezési idejét tehát egyrészt a sáncok közötti területről a megadott idő alatt lefolyó, másrészt a sánc mögötti mederben a sánc teljes hosszán levonuló víz lefolyási idejének összegéből határozhatjuk meg. A sánc mögötti mederben a vízmozgás sebessége a Chézy-képlettel (25) ellenőrizhető. Sáncoknál a sebességtényező értékét a Maning- féle képlettel határozzuk meg. Eszerint: c = I . EJ , (58) ahol n = a meder érdessége. Ér- 1 téke 0,04, vagyis az — szorzótényező = 25; R = a hidraulikus sugár. Az építés előtt a sáncok helyét szintező műszerrel, szintező léccel tűzik ki. A kitűzött tengelyvonalakat cövekkel — fa hiányában napraforgószárral — jelöljük a terepen. Ha vízszintes sáncokat építünk, akkor ugyanazt a magassági pontot vezetjük végig a sánc teljes hosszában. A lejtős sáncnál a tengelypontok magasságát minden esetben külön kell számítani, figyelembe véve a sánc tervezett esését. Gyürődött terepen 10— 15 m-enként célszerű a jelölést elvégezni. Az első kitűzés után a sánc tengelyvonalát ki kell igazítani, mert a sok kanyar akadályozza a gépi munkát. Az egyes sáncszakaszok között a szint- különbség vízszintes sáncnál ± 10 cm, lejtős sáncnál ± 5 cm lehet. A sáncok a 77. ábrán bemutatott 137 77. ábra. Sáncoló, Petényi nyomán 78. ábra. Töltésépítés sáncolóval
