Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Talajvédelem
Az eróziós károk fokozódása és kiterjedése szorosan összefügg az ember munkájával. A természet háztartásában hosszú évszázadok, évezredek, sőt évmilliók alatt kialakult az egyensúly a lefolyó vizek és a könnyen lehordható vagy a lesodrásnak ellenálló talajok között. Amikor azonban az ember a mező- gazdasági művelés érdekében a talajokat felszántotta, feltörte, fellazította, ez az egyensúly felborult. A fellazított talajok lesodrása újból megindult, illetőleg erősen fokozódott, és viszonylag rövid idő alatt igen nagy károk keletkeztek. Elkarsztosodott, kopasz, terméketlen tájak hirdetik világszerte a feltört talajok védelmének elhanyagolását. A víz által okozott eróziós károk feltérképezésének eredményeképpen tudjuk, hogy hazánkban az erősen erodált, tehát a termőrétegének több mint 70%-át elvesztett mezőgazdasági terület 350 000—400 000 ha. A közepesen erodált területek, tehát ahol a termőrétegnek csak 30-—70 %-a pusztult el, mintegy 750 000 ha kiterjedésűek. A kisebb mértékben erodált területek kiterjedése 650 000 ha. Az eróziós károk következtében termőtalajaink tápanyagtartalmuknak jelentős részét elvesztették, vízgazdálkodási viszonyaik leromlottak. Mindez természetesen a terméseredmények csökkenését jelenti. Az erősen erodált talajok termése néha még a 1 /4-ét, '/3-át sem éri el a szomszédos, nem erodált területek termésének. Sajnos, nemcsak az erősen károsodott 400 000 ha, hanem a közepesen erodált területek termőképessége is erősen csökkent. (Természetesen a talajtípustól és a növényzettől függően ez a terméscsökkenés különböző mértékű lehet.) Az eróziós károk nagyságáról jó tudnunk, hogy az összesen 1 800 000 hektárnyi károsodott területről évente legkevesebb 8-—10 millió mázsa búzát vagy ennek megfelelő értékű terményt veszítünk, a lesodrás következtében előállott termőképesség-csökkenés miatt, s ez még csak egyik része a károknak. Az erodálódó talaj évenként sokkal nagyobb mennyiségű növényi tápláló anyagot veszít el, mint amennyit trágyázással pótolni tudunk; ez újabb kára a mező- gazdasági termelésnek. Az utak, vasutak, vízmentesítésre váró területek csatornáinak karbantartása több 10 millió forint kiadást jelent évente az erózió következtében beálló feliszapolódás miatt (16). Mindaddig, míg a lefolyó víz csak vékony réteget hord le a talaj felszínéről, nem okoz olyan mértékű károkat, amely akadályozná a talaj gépi művelését. A nagyobb mennyiségben lefolyó víz azonban összefut a mélyebb helyekre, ahonnan egy tömegben, növekedő sebességgel vonul le. A víz a lefolyás medrében fokozódó mértékű lesodrást okoz. Először barázdákat, majd mélyülő és kiszélesedő árkokat, végül olyan szakadékokat mos ki, melyek akadályozzák a terület egységes, gépi művelését. A TALAJLESODRÁS MÉRTÉKE Az eróziót sok tényező együttes hatása váltja ki. Ezek közül a legfontosabbak: (2) a csapadék mennyisége, hevessége és az esőcseppek nagysága, a lejtő hossza, a terep esése, a terület fedettsége, a talaj minősége, közelebbről a talaj víznyelőképessége és ellenállóképessége. A lesodrás csak a halársebesség elérése utóm jelentkezik. Ezt a sebességet kritikus sebességnek is nevezzük. Értéke általában 0,12— 0,15 m/mp között van. Nagyobb terepesésnél a kritikus sebesség hamarabb áll elő. A lejtő hosszának növekedésével nagymértékben nő a lesodort talaj mennyisége, mert hosszú lejtőn nagyobb vízmennyiségek gyülekezhetnek össze, megnő a vízmozgás sebessége. Nagyobb lefolyó vízmennyiség és nagyobb vízsebesség nagyobb lesodrási károkat okoz. Cserkaszov ismertet egy vizsgálatot, melynél a lesodort talaj mennyiség az alábbiak szerint növekedett: A vízválasztó zónájában 162 t/ha, a vízválasztótól 142 m-re 196 t/ha, 248 m-re 254 t/ha, 351 m-re 770 t/ha, 439 m-re 1610 t/ha. A talajlesodrás mértékének jellemzésére szolgáljon egy-két adat: 9* - 22 131
