Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Belvízvédelem
a víz zárt aknába hull le. így csökken a csatlakozó mederrészek elmosásának veszélye. A 69. ábra bukót mutat be. A surranta nagyobb szintkülönbség áthidalására szolgál. Tulajdonképpen nagy esésű, burkolt csatorna, melynek alsó végén vízpárnát és energiatörőt kell építeni a nagy sebességgel lefolyó víz eleven erejének felemésztésére. A burkolatra a rohanó víz kártételeinek megelőzése érdekében van szükség. Nagy szintkülönbség esetén építése gazdaságosabb lehet, mint a nagy bukóé. A 70. ábra surrantót mutat hosszmetszetben. Keresztező műnek segítségével lehet biztosítani az átjárást a vízlevezető csatornák és közlekedési utak kereszteződésénél. Az áteresztő a csatorna fenekére fektetett cső, mely átvezeti a vizet az út alatt. Általában kiegyenlítő aljazatbetonra fektetett, előre gyártott csőtagokból épül. A cső két végét vagy csőfejjel, vagy homlokfallal zárják le. A csőfej vagy homlokfal célszerű kialakításával a nyílás a befolyási oldalon lezárható. A cső fölött elegendő földréteg legyen, hogy az átjáró járművek kerekeinek nyomása nagyobb felületen oszoljon meg. Kis műtárgyaknál általában elegendő a 60 cm-es teherelosztó földréteg. Ezt a magasságot, ha másképp nem lehetséges, rámpával, feljáróval is biztosítani kell. Homlokfalas áteresztőt mutatunk be a 4. képen. Ha a csatorna nem elég mély, és az útpályát nem akarjuk emelni, a vizet bújtatóval vigyük át az út alatt. A bújtató helyszínen készített vagy ritkábban előre gyártott csőtagokból készül; a csövek mélyebbre vannak helyezve, mint a csatorna feneke. A bújtató két oldalán aknák kötik össze a csatornát a mélyebb szinten fekvő csővel. A víz a közlekedő edényekhez hasonlóan folyik át a bújtatom A befolyási oldalon az akna fenékszintje mélyebb legyen mint a csőé, hogy a behulló görgetett hordalék ott gyűljön össze, és ne zavarja a víz átfolyását. Az úszó hordalék felfogására a csatornába a bújtató elé 123 3. kép. Surrantó 4. kép. Homlokfalas áteresztő
