Nyuli Gyula - Oroszlány István - Szász János: Az öntözés gépei (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981)
Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban - dr. Oroszlány István: A vízháztartás szabályozásának módjai
A beépített gyűjtőcsövek (alagcsövek) távolsága, tehát képlettel számolható, ahol a — a dréntávolság [m], Q — az adott esésű, belső átmérőjű és anyagú talajcső vízszállítása [dm3/s], L — a talajcsővonal hossza [m], q — a levezetendő fajlagos vízhozam [dm3/s ha], L értéke 200 m-nél lehetőleg ne legyen nagyobb, és az esés ne haladja meg a 2%0-el. Ha a számított dréntávolság 15 m-nél kisebbre adódna, minimálisan 15, ha 30 m-nél nagyobbra, legfeljebb 30 m távolságra tervezzük a hálózatot. A táblásítás kapcsolata a vízgazdálkodással A táblahatárok tervezése, az új táblák kialakítása a táblásítás. Célja, hogy a termeléstechnikai és üzemszervezési megfontolások alapján az üzem területét olyan egységekre bontsa, amelyeken a korszerű agrotechnika gazdaságosan megvalósítható. A tábláknak vízgazdálkodási szempontból is egységeseknek kell lenniük. Valamely terület vízgazdálkodása akkor egységes, ha a talaj fizikai tulajdonságai, vízlefolyás-viszonyai, a talajvíz mélysége és a terület vízellátottsága azonos. Közismert az is, hogy a lehulló csapadék beszivárgását, és a fölös víz lefolyását a terület domborzati viszonyai is erősen befolyásolják. Ezért hidrológiai szempontból csak a majdnem azonos lejtésű területek tekinthetők egységesnek. A táblásítás legfontosabb munkái a következők: • a nagyüzemi terület megváltoztathatatlan adottságainak meghatározása, • a terület útjainak helyes vezetése, • a kialakítandó táblák nagyságának megállapítása, • a kialakítandó táblák alakjának meghatározása, • a kialakítandó táblák tervezése. A terület megváltoztathatatlan adottságainak kell tekintenünk az olyan domborzati, vízrajzi körülményeket, létesítményeket, amelyeket megszüntetni, módosítani nem lehet vagy nem célszerű. Közéjük sorolhatók a folyók, a patakok, a hegyek, dombok, a vasúti, közúti, vízügyi létesítmények és ezek műtárgyai, a teljes állományú fasorok stb. A vízháztartás szabályozása általában jelentős beruházással jár. A mezőgazdasági üzemek több ezer hektáros területein változóak a talaj- és vízháztartási viszonyok. Ezért területfoltonként más-más beavatkozás szükséges, sőt a végrehajtandó feladatok gyakran táblánként is különbözőek. Célszerű ezért már a táblásítás alkalmával gondoskodni arról, hogy a táblahatárok azonos vízháztartási viszonyú területeket fogjanak közre. A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy a vízgazdálkodási igények mennyire korlátozzák az optimális táblaméret kialakítását. A dombvidéki vízrendezéssel úgy kerülhető el a táblán lefolyó víz eróziós kártétele, hogy korlátozzuk az összegyűlő víz mennyiségét, mert ezzel sebessége, illetve hordalékmozgató ereje jelentős mértékben csökken. A lejtő és a vízhozam függvényében változó sebességértékeket, mind a vízlepel, mind a barázdában mozgó víz eseteire, jól jellemzik a 17. és 18. ábrán bemutatott összefüggések. 43
