Nyuli Gyula - Oroszlány István - Szász János: Az öntözés gépei (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981)
Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban - dr. Oroszlány István: A vízháztartás szabályozásának módjai
Állandóságáról legcélszerűbben az előre tervezett növényi sorrenddel vagy megfelelő vetésforgókkal gondoskodhatunk. Védőszakaszok az évelő pillangósok, a védettek az egyéb növények. Ez a kötöttség a síkvidéki körülmények között ismeretlen, csak a lejtős területek sajátossága. Az ültetvények — szőlők és gyümölcsösök — talajfedettségét legcélszerűbb zöldtrágya- növények vetésével biztosítani. • A talajvédelmet szolgáló művelés alapja a vízszintes vagy megközelítően vízszintes művelés. Tökéletes végrehajtása a gyakorlatban csak ritkán valósítható meg. A táblákon ugyanis kisebb-nagyobb terephullámok, talajhajlatok lehetnek, amelyeken a művelőeszközök nyomán kialakult barázdák többé-kevésbé eltérnek a vízszintestől. Ilyen felületeken a barázdák nagyságától, a zápor intenzitásától és a hajlatok vízgyűjtőterületének kiterjedésétől függően mindig megnő az árkosodás veszélye. A talaj forgatás nélküli művelésének (mélylazítás) költsége a mélyszántásénak 1,0—1,5- szerese. Termésfokozó hatása azonban jelentős, 15 — 30% is lehet. Az eljárás egyébként is beilleszthető a gazdaság agrotechnikai rendszerébe. Talajvédelmi hatása a felszínen elfolyó víz mennyiségének csökkentése, az intenzívebb gyökérfejlődés stb. miatt jelentős. Akkor dolgozunk jól, ha vízszintesen és inkább száraz, mint nedves talajon lazítunk. Mélysége pedig úgy aránylik a lazítókések távolságához, mint 1,0 : 1,5-1,0 : 2,0. Az eróziós károk megelőzésének műszaki lehetőségei Az eróziós károk megelőzésére vagy csökkentésére irányuló agronómiái beavatkozásokon kívül műszaki jellegű tevékenységgel, illetve létesítmények építésével védhetjük a veszélyeztetett területeket. E műszaki lehetőségek csoportosítása a következő: — a víz táblán kívüli útjának szabályozása, — a vízmosások, berágódott utak elegyengetése, — teraszok építése, — a vízmosások megkötéséből álló egységes rendszer kialakítása. • A víz táblán kívüli szabályozásának egyik módja a sáncolás. Lényege, hogy a sánc megszakítja a vízfolyást; a vizet a tábla oldalára tereli megvédve azt az erózió károsításától. A legutóbbi évek gyakorlata szerint a széles alapú (16—20 m), vízszintes vagy tengelyvonalában kis eséssel készült sáncok (13. ábra) váltak be. Ezek akadályozzák ugyanis legkevésbé a mezőgazdasági művelést. A sáncok egymástól való távolsága 60—150 m. Annak érdekében, hogy a sáncok minél kevésbé zavarják a művelést, még az átművelhető sáncokat is lehetőleg a tábla szélére tervezzük. Ez azért is előnyös, mert a sáncok egyben a táblahatárok állandósítására is szolgálnak. A felfogóárkok szerepe lényegében ugyanaz, mint a sáncoké. A felszíni vízlefolyások megszakítására szolgálnak. Csak a táblák határán helyezhetjük el őket. Előnyük, hogy könnyebben építhetők és fenntartásuk gépesíthető. ❖ A sáncok és felfogóárkok vize vízlevezetőn, védett vízmosáson keresztüljut a völgyi befogadóba. A vízlevezetők rendeltetésüket tekintve kétfélék. Egy részük közvetlenül csatlakozik a felszíni lefolyást megszakító különféle létesítményekhez (sáncokhoz, árkokhoz). Más részük 36
