Nyuli Gyula - Oroszlány István - Szász János: Az öntözés gépei (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981)
Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban - dr. Oroszlány István: A vízháztartás szabályozásának módjai
illetve zavarja. Elsősorban az esőszerű öntözés vízelosztásának egyenletességét rontja. A körbe- forgó szórófejek vízsugarát úgy téríti el, hogy a kör alakú szóráskép ellipszissé torzul. Ezzel a kiszórt víz eloszlását annyira módosítja, hogy az egyenletesség minimális feltételei sem teljesíthetők. A szél zavaró hatása az előírtnál kisebb szórófejtávolsággal némileg csökkenthető. 2 m/s szél- sebességig a szórófejeket az eredeti előírás szerint állítjuk fel. 2 — 4,5 m/s szélsebesség fennforgásakor — 26 m szórástávolság felett — a szórófejek távolságát a körös szóráskép alapján megadotthoz képest, 20 — 30%-kal csökkentenünkkell. 4,5 m/s szélsebesség felett az a helyes, ha abbahagyjuk az öntözést. Ilyen körülmények között ugyanis a megengedett ±30%-os egyenlőtlenség sem tartható. A növényállomány termeíéstechnológiájának hatása a vízháztartásra A termelés technológiája meghatározza az alkalmazható öntözési módokat, s ezzel párhuza- m osan létesítményei és műtárgyai kihasználásának hatásfokát is. A termelés igénye, hogy a) a talaj nedvességkészlete (-tartalma), következésképpen — a növények fejlődése, termésképzése; — az agrotechnikai műveletek végrehajtása; — a termésveszteségek elkerülése végett kedvező keretek között maradjon. b) Az előbbi igényeket — a lehető legkevesebb vízmennyiséggel, élő- és holtmunka-ráfordítással valósíthassuk meg, továbbá, — hogy az öntözés idő- és műveleti összhangban álljon a többi agrotechnikai művelettel. A termelés igényei megkövetelik, hogy a berendezés segítségével a növényállomány öntözővíz-szükséglete — a szükséges mennyiségben és egyenletességgel, — a talaj és a növényállomány legcsekélyebb károsításával, — lehetőleg minimális vízveszteséggel, — magas szintű gépesítéssel juthasson a növény életterébe. • • A szükséges vízmennyiséget a mindenkori adottságok ismeretében az üzemeltető határozza meg. E munkájában az öntözőberendezés vízszállító képessége, illetve — vízkorlátozás fennforgásakor — a rendelkezésre álló, csökkentett vízkészlet szabhat felső határt. • Az egyenletesség megengedett szélső határa a gyakorlatban ± 30% az öntözött terület 20X20 m-es négyszöghálózat egyes pontjain talajba jutott öntözővíz közepes értékéhez viszonyítva. Ha a vízpótlással tápanyagot is szórunk, a megengedett eltérés csupán +10%. Növényvédőszerek egyidejű adagolásakor az egyenletes borítás igénye még nagyobb. e> A talaj- és növényi károsodás részben a berendezés puszta üzemeltetése, részben az esőszerű öntözéssel járó mechanikai (a cseppek tömörítő, dinamikus igénybevétele) hatás következménye. Felületi öntözéskor eróziós károk léphetnek fel, ami gondos vízadagolással előzhető meg. • A veszteségeket az öntözés hatásfokával jellemezhetjük, amit a következőképpen számíthatunk : 28
