Nyuli Gyula - Oroszlány István - Szász János: Az öntözés gépei (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981)

Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban - dr. Oroszlány István: Vízháztartási vizsgálatok

A vízháztartás szabályozása

A mezőgazdasági termőterületek vízháztartásának legfőbb bevételi forrása a csapadék. A talaj a reá hulló csapadék jelentős részét elnyeli, s így mint tározótér működik. A kiadási oldalon mindenekelőtt a növényállomány evapotranszspirációját, továbbá a felszíni és a felszín alatti elfolyást kell figyelembe vennünk.

Hazánk éghajlati adottságai között hol több a bevétel (csapadék), mint a fogyasztás (evapotranszspiráció), hol kevesebb. A talaj mint tározótér e különbségeket csak részben tudja kiegyenlíteni. Szélsőséges esetekben elengedhetetlen, hogy vízhiány esetén mesterségesen növeljük a bevételt (öntözzünk), káros vízbőség fennforgásakor viszont elvezessük a felszínen vagy a talajban tározódott fölös vízkészletet (vízrendezés). Változékony időjárási viszonyaink között e tevékenységre ugyanazon helyen váltakozva is sor kerülhet.

Egy-egy ilyen beavatkozás módosítja a vízháztartás korábbi egyensúlyát. Az öntözés növeli a vízelvezetéssel kapcsolatos, a vízelvezetés pedig növeli az öntözési igényt. E kölcsönhatásra mindig gondolnunk kell.

A termőterületek vízháztartásának szabályozási igénye mint a vízgazdálkodás része szorosan összefügg a mezőgazdasági termelés színvonalával. A történelmi adatok azt igazolják, hogy amikor a mezőgazdasági termelés színvonalát jól jellemző termések jelentősen növekedtek, mindig tapasztalhattuk valamilyen, a vízgazdálkodást szolgáló műszaki beavatkozás szinte ugrásszerű fejlődését is. A termelés színvonalának emelkedése igényli a vízgazdálkodás fejlesztését és egyre több oldalú, bonyolultabb megoldását. Ez a sokoldalúság, illetve bonyolultság éghajlatunk és a fejlődéssel járó igényszint emelkedésének a következménye (6. táblázat). A hosszabb idő igényeit szolgáló létesítmények tervezésekor és építésekor erre az időbeli igényváltozásra előre gondolnunk kell.

A vízgazdálkodás fejlődése Magyarországon

(Kiss A.—Babos Z.—Mayer L. adatai nyomán)

Jellemzők

1850

1870

1895

1915

1935

1960

1971

1 ha szántóföldre jutó termés GE-ben [t]

0,85

1.00

1,45

1,49

1,40

1,98

3,15

Az árvédelmi töltések hossza (100 km)

6,70

17,20

26,50

33,00

43,70

43,50

43,00

A levezetőcsatornák hossza (100 km)

6,20

11,70

45,30

113,60

173,10

268.60

334,60

Az öntözhető terület (1000 ha)

1,60

1,90

7,70

9,00

11,00

100.00

464,90

2*

19

6. táblázat