Nyuli Gyula - Oroszlány István - Szász János: Az öntözés gépei (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981)
Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban - dr. Oroszlány István: Vízháztartási vizsgálatok
Vízháztartási vizsgálatok A vízgazdálkodás fejlesztésének alapja a vízháztartás helyzetének felmérése és az esetleg szükséges beavatkozás utáni alakulásának előrejelzése. Ennek az elemző munkának módszere a vízháztartási vizsgálat. • Egy vizsgált térbeli egységbe érkező vízmennyiség mindig egyenlő az eltávozó és az elpárolgó víz mennyiségének összegével, ha a tározott készlet változásait is figyelembe vesz- szük. A mezőgazdasági területeken alkalmazandó vízháztartási egyenlet a következő alakban írható fel: ahol C — a csapadék, H — a hozzáfolyás, 1 — a vízfolyások vize, E — az elfolyás, 2 — a felületen mozgó vizek, P — a párolgás, 3 — a talaj víztartalma, T — a tározódás, 4 — a növények víztartalma, h — a hasznos érték, 5 — a talajvíz, k — a káros érték, A vízháztartást a kellő megfontolás alapján kijelölt idő- és térbeli kereten belül vizsgáljuk. Időkeret lehet a tavaszi vagy a nyári időszak, egy öntözési idény, az öntözési forduló stb. A térbeli keret egy öntözőrendszer vagy öntözőfürt, öntözőtelep, egy öblözet, egy tábla területe stb. lehet. A talaj víztartalmának egy része — a gravitációs erő hatására — a 0,03 mm-nél nagyobb hézagokban lefelé mozog, másik része pedig a talaj szemcséihez kötődik. Ez utóbbi a talaj szabadföldi vízkapacitása, vagyis az a maximális vízmennyiség, amelyet a talaj 0,03 mm-nél kisebb hézagokban részecskéi felületén és a morzsák belsejében, a nehézségi erővel szemben visszatartani képes. • A vízkapacitásnyi víz a növények vízfelhasználása szerint: hasznosítható vízből és holtvízből áll (1. táblázat). A holtvizet a növény nem tudja hasznosítani, mivel az erősen a talajszemcsékhez kötődik. A vízkapacitásnyi víz, a talajban működő visszatartó erők szerint: kapilláris és higroszkó- pos vízből áll. A talaj vízháztartása 11
