Nyuli Gyula - Oroszlány István - Szász János: Az öntözés gépei (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981)
Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban - dr. Oroszlány István: A magyar vízgazdálkodás természeti adottságai
A magyar vízgazdálkodás természeti adottságai Magyarország a Duna vízgyűjtőjében helyezkedik el. A Kárpát-medence középső, legmélyebb része. Alapjában véve alföldi jellegű síkság. Az ország 93 031 km2 nagyságú területének mintegy 30%-a nem éri el a 100 m tengerszint feletti magasságot, és csak alig 1%-a emelkedik az 550 m fölé. A jóformán esés nélküli Magyar Alföld mint hatalmas teknő fogadja be a környező hegyek gyakran lezúduló árvizeit, amelyek az ország területének 1/4 részét veszélyeztetik. Sokszor viszont — a nyári „kisvizek” idején — e terület vízhiánnyal küzd. így vízgazdálkodására az a sajátos ellentmondás jellemző, hogy főként azokon a területeken — pl. az Alföldön — kell öntöznünk, amelyeket nemegyszer az árvizek elöntésétől és a káros belvizektől kell védenünk. « Vizsgáljuk meg hazánk legjellemzőbb hidrológiai adottságait! Magyarország területén különböző domborzati, talajtani és éghajlati övezetek találkoznak, amelyek sajátos viszonyokat alakítanak ki. A csapadék évi országos átlaga 620 mm: helyi szélső értékei 300 és 1200 mm között változnak. A tenyészidőben hullott csapadék mennyisége a Nagy-Alföld közepén — 40 év átlagában — mindössze 300 mm. A csapadékösszeg területi eltérésein kívül szélső értékeinek havonkénti változása is jelentős. A párolgás (evapotranszspiráció) átlagosan évi 500—600 mm. Az ország területére hulló 58 km3 évi átlagos csapadékból 53 km3 elpárolog. Mindössze csupán 5 km3 táplálja a vízfolyásokat. Az ország teljes felszíni vízkészletének 96°/0-a a szomszédos államokból érkezik hazánk területére. Nyáron — a kisvizek idején — a felszíni vízkészletnek csupán 1%-a magyarországi eredetű. Hazánk felszíni vízkészletének területi eloszlása kedvezőtlen: 90%-a vízrendszerünk három nagy folyójának: a Dunának, a Drávának és a Tiszának medrében összpontosul. E három nagy folyó vízkészletének csupán 10%-a jut a Tiszára, és ugyanakkor az ország mezőgazdaságilag művelt területének 47%-a e folyó völgyében fekszik. Nyilvánvaló tehát, hogy Magyarország vízgazdálkodásának egyik legnagyobb problémája, hogy vízszükségletének zöme — csaknem háromnegyed része — a Tisza völgyében jelentkezik. Ezzel szemben a mértékadó augusztusi időszakban e térség vízfolyásokból hasznosítható vízkészlete mindössze 20%-a az ország felszíni vízkészletének. A felszíni vízkészletet hordozó nagy folyókhoz csatlakoznak a Dunántúlon, illetve azÉszak- Magyarországon eredő kisebb vízfolyások és a síksági területek mesterséges csatornarendszerei. A vízfolyások sűrűsége gyér. Hosszuk négyzetkilométerenként mindössze 300 fm, ami mind a káros vizek elvezetése, mind a hasznosíthatók szétosztása szempontjából kedvezőtlen. Összehasonlításként csak néhány példát említünk. A kedvezőbb vízgazdálkodású Csehszlovákiában négyzetkilométerenként 720, Ausztriában 1170, Romániában 500 fm/km2 a vízfolyások átlagos sűrűsége. 9
