Nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam kézikönyv V. A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai 6. Öntözés (VITUKI, 1972)
2. A műszaki létesítmények tervezésének és üzemének hidrológiai vonatkozásai.
- 31 Mindezek együttes hatása tehát azt eredményezi, hogy — egyébként azonos körülmények között — az öntözés eredményeként általában megnövekszik a csapadékból lefolyásra kerülő hányad, a meggyorsul az összegyülekezési folyamat is. Ehhez adódik hozzá még aztán az, hogy az öntözés eredményeként megnövekvő terméshozamok egyben az esetleg keletkező károk mértékét is fokozzák, s igy a levezető hálózat méretezése sorén, ha lehet, még nagyobb gondossággal kell eljárni. Ilyen körülmények között tehát fokozott jelentőségük van azoknak az alapadatoknak, amelyekre támaszkodva a számitási munkát el lehet végezni. Mint minden ilyen munkánál, most is alapvető a meglevő adottságok feltárása, hiszen ez /ha elég megbízható/ már jó támpontot adhat a bekövetkező változások becslésére is. Éppen ezért ilyen esetben az első és legfontosabb feladat a meglevő levezető hálózat feltérképezése, s adatok gyűjtése arról, hogy abban mikor, milyen teltséggel vonultak le a vizek, s mekkora 0b mennyi ideig tartó elöntések keletkeztek. Ezekből visszafelé következtetve képet kaphatunk aztán az előfordult vízhozamok, s a levonult vízmennyiségek felől. Mindezeket az adatokat még értékesebbé teheti az, ha egy-egy vízhozamot, vagy vízmennyiséget a megfelelő csapadékmennyiségekhez kapcsolhatjuk. Ezért feltétlenül össze kell gyűjteni a rendelkezésre álló csapadékadatokat is, s a lefolyás és a csapadék összevetésével kell tájékozódni a levonulás sebessége, s a csapadékból levonulásra kerülő vizek hányada felől. Magától értetődő módon azonban /különösen a fejlődő országokban/, gyakran előfordul, hogy csapadékmérő hálózat a területen nincsen, s a levonuló vizekkel kapcsolatos információk megbizhatósága is kétes. Ilyen esetben a meglevő adottságok feltárása érdekében a legfontosabb egy olyan megfigyelőhálózat létesítése, amely néhány éven keresztül lehetőséget ad az összetartozó csapadék- és vízhozam adatok meghatározására. Egy ilyen feltáró munka eredményeként tehát ismertté válhatnak a meglevő viszonyok. Azt azonban már hangsúlyoztuk, hogy öntözéses körülmények között a helyzet kedvezőtlenebb, s magától értetődő, hogy az uj helyzet adta megváltozott viszonyok eredményeként létrejövő változásokat az ismert hidrológiai módszerekkel csak becsülni lehet. Ennek a becslésnek a megbízhatóságát aztán nagyban fokozza, ha lehetőség van arra, hogy a hasonló adottságok között létesült egyéb területeken létrejött változásokat felmérjük. A lefolyást- és csapadékviszonyok ismeretében a hátralévő utolsó, s legfontosabb feladat a méretezés vonatkozáséban mértékadó vízhozamoknak a meghatározása. Az errevonatkozó módszerek közül aztán elsősorban azokat kell előnyben részesíteni, amelyek lehetőséget adnak a különböző kiépítettség! mértékekhez tartozó előértékek nagyságának és időtartamának a becslésére. Nyilvánvaló ugyanis, hogy olyan hálózatot létesíteni, amely gyakorlatilag mindig elömlés nélkül vezeti le a vízhozamokat általában gazdaságtalan, s igy a méretezés legcélravezetőbb módszere csakis a ráfordítások, az az alapján elhárított károk, s a még elháritatlan károk együttes mérlegelése lehet. VÍZGAZDÁLKODÁSI INTÉZET könyvtára Leltári sióm: ............a
