Nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam kézikönyv V. A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai 6. Öntözés (VITUKI, 1972)
2. A műszaki létesítmények tervezésének és üzemének hidrológiai vonatkozásai.
12 Az öntözővizszükséglet egyik leglényegesebb eleme, mint láttuk a növény vizigenye, mely elvileg csak optimális talajnedvesség esetén elégíthető ki. Más oldalról viszont köny- nyen belátható, hogy ez az optimális talajnedvesség csak abban az esetben lesz elegendő az öntözés céljaként kitűzött maximális terméseredmények létrehozásához, ha a talaj aktiv talajrétegének szerkezeti állapota a növény szempontjából a legkedvezőbb es abban a növény által igényelt tápanyagok a szükséges mennyiségben rendelkezésre állnak. Az öntözés szempontjából ezt tekintjük "mértékadó talajállapot"-nak /l. táblázat/ A növényi vízfogyasztást meghatározó valamennyi eddig tárgyalt lényeges tényező együttes figyelembevétele sem nyújt még elég alapot azonban az öntözési norma olyan értékének a megállapításához, amely /jellegénél fogva/ öntözésről-öntözésre és évről-évre állandó érték kell legyen. Következik ez abból, hogy minden eddig jellemzett befolyásoló tényezőt optimálisnak és ismertnek véve is lényegesen változhat az adagolandó viz mennyisége aszerint, hogy miképpen alakulnak az időjárás növényi vizfogyasztást befolyásoló tényezői: a csapadék, a hőmérséklet, a levegő páratartalma, a napsugárzás és a szél. Ezek közül az elemek közül a csapadék és a hőmérsékleti viszonyok jellemzésével kapcsolatban már korábban bevezettek egy olyan megoldást, mely a tenyészidőn belüli változást az annak kezdetétől számított összegekkel, a halmozott idősorokkal jellemzi. Ésszerűnek látszik ezt az eljárást értelemszerűen alkalmazni tehát az összes többi időjárási elemre is, figyelembevéve természetesen azok jellegét. Annak érdekében tehát, hogy az öntözési norma tudományos módszerekkel történő meghatározásához felhasználható növényi vízigényeket meg lehessen állapítani, ismerni kellene a mértékadó talajállapot esetén jelentkező vízigény és a felsorolt időjárási elemek közötti összefüggést. Bonyolítja azonban a helyzetet az, hogy a vizszűkséglet kielégítése közben a talaj felületéről jelentős mértékű elpárolgás történik, s a növény által elpárologtatott /és a növény testébe beépített/, továbbá a termesztési tér talajának a felületéről elpárolgó vízmennyiség méréstechnikai okokból csak nagyon nehezen választható szét. Ez az oka tehát annak, hogy a gyakorlatban nem a vizigény, hanem a növény által elpárologtatott /és a növény testébe beépített/, továbbá a talaj felületéről elpárolgott együttes vízmennyiség, az evapotranszspiráció /említett feltételek melletti/ meghatározását, s az erre vonatkozó összefüggések feltárását célszerű magunk elé tűzni. Az erre vonatkozó összefüggések ismeretében aztán a hosszú idejű meteorológiai észlelési adatsorok felhasználáséval számíthatók azok az evapotranszspiráció értékek, amelyekből valamennyi, öntözés szempontjából fontos növényfajra vonatkozóan meghatározhatók a különböző, egymásutáni évekre vonatkozó, s a párolgás értékével növelt halmozott vizigénygör- bék, vagy más néven evapotranszspirációs görbék, /l.a. ábra/ Az igy meghatározott értékek azonban magától értetődő módon nagyobbak annál, amit az öntözéssel kell a növény rendelkezésére bocsátani, hiszen a csapadék bizonyos hányada ugyancsak az evapotranszspirációt fedezi. Ezért valamennyi evapotranszspirációs görbe esetében — természetesen az adott évi csapadék adatsor felhasználásával — meg kell határozni azt a vízmennyiséget, amely az adott területen, az öntözési idény egyes időpontjaiban a természetes csapadékból a kérdéses növény rendelkezésére áll /l.a. ábra/, s ezek halmozott ösz- szegét az evapotranszspirációs értékekből le kell vonni. így kapjuk a redukált evapotranszspirációs görbéket /l.b.ábra/. Az öntözési norma megállapitása során tehát az optimális talajnedvesség, a mértékadó talajállapot és a különböző valószínűségek esetére meghatározott, s a csapadék hasznosuló részével redukált evapotranszspirációból, azaz a mértékadó evapotranszspirációs görbéből célszerű kiindulni. Ez adja meg tehát azt a vízmennyiséget, amelyet az öntözésnek biztosítania kell. Az öntözési norma megállapításához alapulvett öntözővizszükségletnek azonban — mint ahogy az a már előadottakból kitűnik — a vízigényen, s a talajpárolgáson kívül az öntözés során elkerülhetetlen veszteségek fedezésére szükséges vízmennyiséget is tartalmaznia kell. Ez a vízveszteség elsősorban két tényezőtől függ. Függ egyrészt attól, hogy a
