Najmányi László - Soltész József: Vízrendezések tervezése, építése, üzeme (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. Újabb szempontok a síkvidéki területek vízrendezésének tervezéséhez, építéséhez és üzemeléséhez - Bevezetés
I. Rész ÚJABB SZEMPONTOK A SÍKVIDÉKI TERÜLETEK VÍZRENDEZÉSÉNEK TERVEZÉSÉHEZ, ÉPÍTÉSÉHEZ ÉS ÜZEMELÉSÉHEZ Najmányi László Bevezetés Hazai adottságaink mellett sikvidék alatt kétféle terület-típust különböztetünk meg:- az alföldi jellegű síkságokat, mint a Nagyalföld és Kisalföld,- hegy- és dombvidékek közé ékelődött völgyfenéki területeket, illetőleg peremterületeket. Az első esetben a csapadékból származó felszíni viz lefolyását csak mesterséges létesítményekkel lehet lehetővé tenni, ill. meggyorsítani, mig a második esetben a csapadékból származó vizek jórésze a vízgyűjtőről a síkságra zudul, növelve a sik területen amugyis jelentkező vizek mennyiségét és innen általában egy bizonyos idő után a gravitáció hatására magától lehuzódik, A sikvidék fenti két jellegzetes területe mind hidrológiai,mind technikai és mezőgazdasági meggondolások során más-más körülményeket, lehetőségeket és nehézségeket jelent általános vízgazdálkodási, ezen belül vízrendezési tekintetben is. Ugyanakkor a legtágabb vizkészletgazdálkodási értelemben mindkét terület típusra érvényes, hogy a természet nyújtotta csapadékvízből a talaj- művelés, a talajjavítás és a yizgazdálkodás technikai lehetőségeinek maximális kihasználásával minél többet a lehullás helyén vissza kell tartani, esetleg egyes helyre összegyűjtve tározni, a káros vizeket pedig mihamarabb el kell vezetni. Mindez egy olyan területi komplex szemléletet igényel, melynek célja a csapadékvíz jobb hasznosulása és ezzel párhuzamosan az intenzív mezőgazdasági művelés biztonságának a gazdasági tűrés határáig való növelése. Ezek a megfontolások nem jelenthetnek egyoldalú műszaki vagy agrónó- miai szemléletet nagy területi komplexitásuk miatt és megkövetelik a két szakterület határfelületeinek kölcsönös ismeretét és kielégítését. Maga az alapgondolat nem uj. 1880-ban Írja Kvassay Jenő, a nagy magyar vizimérnök: "Éghajlatunk alatt az elpárolgás nagyobb a csapadék mennyiségénél, ha tehát minden talpalatnyi föld beinná a közvetlen reá hulló légköri vizeket, a talajnak kellő előkészítése mellett a túlságos nedvesség káraitól nem kellene tartanunk. A talajnak oly állapotba hozása, hogy minél több esővi- 3 -
