Najmányi László - Soltész József: Vízrendezések tervezése, építése, üzeme (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. Újabb szempontok a síkvidéki területek vízrendezésének tervezéséhez, építéséhez és üzemeléséhez - 4. A talaj víztartalmának befolyásolása műszaki eszközökkel
helyett a Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszékén folytatott kísérletek azt tanúsítják, hogy vizáteresztő képesség szempontjából a kavicshoz azonos szerkezetet lehet elérni akkor is, ha a visszatöltésre kerülő eredeti talajt mészporral keverjük. Az ilyen irányú kísérletek még folynak, azonban az elmúlt 60 év alatt hazánkban végzett talajcsövezések szivárgó-anyag használata nélkül készültek el. Feltárásukkor különösebb bemosódás a talajcsövekbe nem volt tapasztalható, csak a talajcsöveknek a befogadóhoz való csatlakozásánál kisebb hosszban. Ez arra utal, hogy ez a bemosódás is a befogadóból származik. A 60-as évek elején aránylag nagymértékben kezdett elterjedni a vakonddrénezés, mind hazánkban, mind a szomszédos Ausztriában. Egyesek ezzel a megoldással igyekeztek a talajcsövezés magas fajlagos beruházási költségét csökkenteni. A vakonddrénektől hidraulikai szerep betöltését kívánták meg. Beigazolódott azonban, hogy a vakonddrének ismételt kihúzására 3-4 évenként szükség van, tehát csak az első beruházás olcsó, de a huzamos használat költséges, sőt 50 év viszonylatában (amennyire egy talajcsövezés élettartamát becsülni lehet) drágább, mint a hagyományos cserép csövek alkalmazása. Ugyanakkor a vakonddrénezés kiviteli technológiája nem teszi lehetővé a talajcső egyenletes esését, csak akkor, ha ezt az esést előzetesen tereprendezéssel biztosítjuk. E tapasztalatok alapján alakult ki az az elv, hogy a vakondrénezés járulékos talajmüvelési eljárás azokon a foltokon, ahol a zárt talajcsőrendszer szivárgói a kívánt eredményt nem tudják biztosítani. 4.2 Különleges talajcsövezési módszerek A talajcsövezés tervezési módszereivel az egyetemi jegyzetek általában bőven foglalkoznak. A tervezés néhány különleges szempontjára az előző fejezet utalt. Itt főleg a különleges, de hazánkban valószínűleg számos helyen alkalmazható módszerét ismertetjük főleg azért, hogy ösztönözzük az ilyen irányú vizsgálatokat és az alkalmazás lehetőségét elősegítsük. A szokványos talajcsövezés általában horizontális talajcsövezésnek is nevezhetjük, mivel a csövekben történő vizmozgás - az eséstől eltekintve - általában vízszintes irányban történik. Számos helyen a morfológiai helyzet lehetőséget, sőt talán az egyetlen lehetőséget nyújtja arra, hogy a talaj fölös víztartalmát, de esetleg a felszini vizeket is függőleges irányban, függőleges talajcsövezéssel távolítsuk el. Ez a megoldás olyan helyeken jöhet számításban, ahol a talaj felszínéhez aránylag közel vízzáró réteg van. mely alatt nyomás alatt nem álló vastag vizvezető, kavicsréteg húzódik. A megoldás legegyszerűbb formáját a 16. ábra szemlélteti. Egyetlen ilyen- 39 )
