Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
mezesükről adakozás úlján gondoskodva lett. Számuk negyvenre megy." (A váci polgármester jelentése) Február 25.-én reggel fél 7-kor ismét megszólaltak a Citadella ágyúi. A víz nagyobb volt, mint az előző esti lövéskor, 23 és fél láb (752 cm) az éjszakai apadás ellenére. (5. és 6. ábra) A váci jeget hozta meg az ár. Ercsinél még mindig állt a jégtorlasz, s azon alul sem mozdult meg a jég. (VU0227) Ezernyi nép lepte el a felső rakpartot, az alsón már három-négy lábnyi (1-1,3 méter) mélységgel folyik a víz, a közönség aggódva kérdezősködik minden mozzanat után, most a felső jeget várják. (VU0227) A Duna a Margit-szigettől a déli vasúti hídig jégmentes. (12. kép) A boltok egy része zárva, az utcákon felszerelt csónakok várakoznak. Az utcasarkok a hatóságok intő s utasító falragaszaival vannak ellepve. Az izgalom percenként nő. A főváros lakói napok óta sokat foglalkoztak az 1876. és 1838. évi árvizek összehasonlításával 94 : „Kétszer harmincnyolc az hetvenhat. Ezernyolcszázat és hetvenhatot írunk, mikor írtak ezernyolcszázat és harmincnyolcat: árvíz volt Budapesten. Valószínű azonban, hogy a harmincnyolcadiki veszély ismétlődésétől nem kell tartanunk. A jég, mint harmincnyolcban most is felülről indult, s most is, mint akkor, mozdulatlanul fogadja az alsó Duna jege. De most törékeny és vékony a jég, nem mint akkor, ölnyi vastagságú és szilárd. De most csak Ercsi táján gondolható szilárdabb akadály: akkor a Nádorkert alatt volt, hol most szabad a Duna s még messze lefelé törékeny, felázott a vékony jégréteg. Most hiányzanak a visegrádi borzasztó jéghegyek, s a lassú áradást mutatja, hogy az árvíz „megnyúlt", nem hömpölyög magas hullámokban felénk, mint harmincnyolcban, mikor egyszerre egy öllel emelte a víz tükrét. Idei évben nem a meglepett, nem az úgyszólván védtelen főváros várja, mint akkor régen. Baj van, de a veszély még koránt sem olyan nagy, mint a rémlátók hiszik vagy hirdetik." (NH) A fővárosban a Vizafogón az un. „telepek" szenvednek sokat. Zarzetzky gyufagyára 95 , Friedmann szesz- és hordógyára, a Sugárút építő társulat fűrészmalma mind víz alatt van. A legszomorúbb látvány Fleischmann és Weber kertészeti telepe mutatja. Itt a gyönyörű faiskolák egészen tönkrementek. A szorgosan ápolt csemetéknek csak itt-ott látszik ki hegyük a vízből, a melegágyak feldúlva, széthányva a víz alatt. Az országút széléről az üzlet vezetője szomorúan nézi, mint lett semmivé a múltnak szorgos munkája... A váci országút is csak egy lábnyira (~30 cm-nyire) áll ki a vízből. (NH 0226) Ezen a tájon lakók folyamodtak az Árvíz Bizottsághoz, hogy több csónakot bocsássanak rendelkezésükre, az elnök azonnal utasította a negyedik kerületi elöljáróságot, s az oda vitt csónakokon egyre mentik a még menthető tárgyakat. A budai részen az elárasztott nádorkertből, segítséget kértek az Árvíz Bizottságtól a tehenek s lovak megmentésére, amit szintén azonnal elrendeltek. Később külön fejezet foglalkozik a két árvíz összehasonlításával. Valószínűleg az árvíz után a gyufagyárba új gépeket hoztak, ugyanis Magyarországon 1876-ban terjedt el az ún. biztonsági (vagy svéd) gyufa, felváltva az addigi ún. dörzsgyufát.
