Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
csekély eredményt hozott a 700 kg dinamit felrobbantása. (H0213) A jég mozdulatlanul állt. Ezalatt úgy tűnt, hogy a felső szakaszon a vízviszonyok jobbra fordulnak. Budapestnél a víz annyira apadt, hogy február 6.-án a szennyvíz bevezető zsilipeket újra kinyithatták. A fővárosi Árvíz Bizottság ülésén Thaisz Elek budapesti rendőr főkapitány bejelentette: „az esetleges mentő munkálatok teljesítésére elnöklete alatt egy önkéntes mentő társulat alakult, tudomást szerezvén továbbá a Bizottság arról, hogy hasonló céllal a főváros Duna jobb parti részében is ily társulatok alakultak, tekintettel a nemes célra kijelentettük, hogy az ezen társulatok mentő munkálataival járó költségek a fővárosi hatóság által fedeztetni fognak, sőt fel is hatalmaztuk az elöljáróságokat is, hogy ily költségeket az előlegből fedezhessenek." Magyarországon még javában tartott a hideg, amikor a bécsi meteorológiai intézethez február 13--án és 14.-én beérkezett sürgönyök szerint a Rajna mentén, Würtenbergben és Bajorországban hirtelen enyhe időjárás állt be. Árvíz alakult ki a Rajna mentén, Hollandiában gátszakadás is volt. Tirol havasain az erős déli szél olvasztani kezdte a magasan fekvő havat, minek következtében a felső Duna legbővízűbb mellékfolyója az Inn is rohamos áradásnak indult. Február 15-én már az egész felső Duna-völgyből 1 — 2 °C meleget jelentettek. A következő héten a melegfront elérte a Kárpát medencét is, így néhány melegebb nap következett. A hó és a jég olvadni kezdett. Kalocsa mellett azonban tovább folytak a jégrepesztési kísérletek, sőt Várszegnél sikerült a jégben mintegy 100 lábnyi (30 méter) széles „csatornát" nyitni. A fővárosi Árvíz Bizottság felmérte a rendelkezésre álló mentő-kiürítő eszközöket és a következő intézkedéseket hozta: „Alapos lévén azon feltevésünk, hogy a rendelkezésünkre álló mentőeszközök és az ezekhez szükséges munkaerő vész esetén a mentés sikeres keresztülvitelére és a közlekedés fenntartására elegendő nem lesz. Megkeresésünkre a cs. és kir. főhadparancsnokság a szükséges pontonokat és katonai munkaerőt a legnagyobb készséggel engedte át. Megkerestük mindenek előtt a cs. és kir. Dunai Gőzhajózási Társaságot, hogy a rendelkezésére álló csónakokat a szükséges szerelvényekkel ideiglenesen engedje át, továbbá, hogy a csónakok és egyéb vízjárművek vezetéséhez szükséges egyéneket bocsássa a Bizottság rendelkezésére, mely megkeresésnek a társulat a legnagyobb készséggel megfelelt. Utasítottuk továbbá az összes kerületi elöljáróságokat, hogy a hajózásban jártas egyéneket, különösen a kerületükben lakó hajósokat és molnárokat írják öszsze, mely meghagyásnak az elöljáróságok a legrövidebb idő alatt eleget is tettek.... ....midőn minden törekvésünket oda fordítottuk, miszerint a szükséges mentő helyiségeket és eszközöket megszerezzük, e tekintetben úgy a nagymagasságú minisztérium, nemkülönben a társulatok és magánosok részéről a legnagyobb támogatásban részesültünk. Ugyanis a fent tisztelt minisztérium, valamint a vár- és térparancsnokság a megkereséseinknek a legnagyobb készséggel tettek eleget. A budai lövészegylet, a fegyvergyár-igazgatóság és sok magános a rendelkezésükre álló épületeket a legszívesebben bocsátották az Árvíz Bizottság rendelkezésére, a Csavargőzös- és Dunaszabályozási Vállalat és sok magános, csónakot engedett át, a Duna Gőzhajózási Társaság pedig késznek nyilatkozott, veszély esetén a kapitányokat és hajókormányosokat, nem különben a matrózokat a Bizottság rendelkezésére bocsátani." (Kada, Horovicz 1876)
