Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN
Aradnál a Maros március 26.-án már 2 hüvelykkel apadt. A védelmi intézkedéseket a legnagyobb eréllyel hajtják végre, hogy a még ármentes területeket a további veszélytől megóvják. Mindenki erejéhez és tehetségéhez képest működik közre, hogy a védelmi munkán lendítsen valamit. (PN0328) A Tisza visszaduzzasztó hatása Makóig nem ért fel, március végén már folyamatosan apadt a Maros. Pech József Gátvédelem című 1892-ben megjelent könyvében a Maros árvízzel kapcsolatban olyan tapasztalatot írt le, amely hosszú ideig fontos volt az árvízi fejlesztéséknél: „Hogy a jó téglaburkolat mily kitűnő szolgálatot képes nyújtani, példa reá: az egykori mindszent-apátfalvi társulat úgynevezett „nagy-vetró"-i 1030 méter hoszszúságú szakaszán készült téglaburkolat. - Ezen a szakaszon ugyanis 1876-ban több helyen, mintegy 200 méter hosszúságú csuszamlások mutatkoztak, melyek az egész vidéket folytonos rémületben tartották, és megszüntetésük folyóméterenként körülbelül 2 frt. 70 kr-ba került. Ez a gátszakasz 1878-ban téglaburkolattal láttatván el, az 1879-ki nagy víz alatt, az előbb oly félelmetesnek tapasztalt „nagy-vetró"-i gáton elégséges volt 2 öreg ember, kik az új burkolaton netalán támadható sérülések megfigyelésével voltak megbízva és a gyakori esőzésből származó lucskot eresztgették le a gát tetejéről. E gátszakasz védelme tehát 1879-ben már alig került valamibe, teljesen ellenállott a hullámcsapásnak, és a gátcsuszamlásokat is teljesen megszüntette." Tisza-völgyi árvízi tapasztalatok A Tisza szabályozás megkezdése óta az 1876 évi árvíz jelentette az első igazi erőpróbát a Tisza-völgy árvízvédelmére. Bár az 1855 és 1867 évi árvizek is magasabbak voltak a Tisza szabályozást megelőző évek árvizeinél, mégsem jelentettek ekkora pusztítást, mégsem okoztak ekkora elöntéseket. Az 1876-i nagy árvíz magassága Szolnoknál 7,53 m, Csongrádon 7,57 m-rel akkor minden idők legnagyobb vízszintjét jelentette. Akkor még nem lehetett tudni, hogy ennél a vízállásnál mind Szolnokon, mind Csongrádon 1922-ig 7 alkalommal mérnek nagyobb vízszintet. Az 1876-os árvizekből a Tisza-völgyében sokat lehetett volna okulni, azonban az, hogy ez nem így történt arra példa a Tisza-völgyben az 1879, 1881 és 1888 évi árvizek lefolyása. Meg kellett várni ezen árvizek pusztítását is, hogy a legnagyobb arányú töltés fejlesztések beinduljanak és az 1895 évi mind Szolnoknál, mind Csongrádon az újabb csúcsdöntő árvizet már nagy biztonsággal levezethetővé tegyék. A városok és falvak nagy része hősként oltalmazta településüket, azonban a nagyvíz több helyen, nemcsak az Alsó-Tiszán erősebbnek bizonyult. Az 1876 évi árvíz sok helyen összefogásra buzdította az ártéren lakókat, máshol csak az események tudomásul vételét eredményezte. Kétségtelen tény, hogy a Tisza völgyi települések nem voltak felkészülve egy minden korábbit jelentősen meghaladó árhullám kivédésére. Március 29.-én a Nemzeti Hírlap tudósított röviden a Tisza völgyi védekezés és a felkészülés hiányosságairól:
