Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN

mind pénzes, mind kényszermunka tekintetéből a kellő erő rendelkezésre állott. Ezen gátvonal fenntartására nézve mostanig semmi aggály sem volt indokoltnak nevezhető. Tovább haladva, a Gyála-vedresházi és újszegedi töltésen a régi védgát koronáját a jelen vízálláshoz mérten 60 centimétered is alacsonyabbnak tapasztaltam, e gátvonalon is úgy pénzes, mint közerővel nagy erőfeszítés mellett folytak a felemelési és biztosítási munká­latok, fenntartása azonban a laza talaj és gyönge padka töltések mellett csak nagyon fölté­telesnek tekinthető. Főispán-kormánybiztos úr minden intézkedést megtett a szükséges védelmi munkák alkalmazása, e részben előírt öt műszaki tanácsával támogatván. Április 7.-én a Pádé-Szentmiklós-Csóka Tisza bal parti védgátvonalon végig haladva a munkákat mind pénzes, mind kényszererővel folyamatban találtam és ezen vonalak szi­lárd állományit töltését eléggé biztosaknak tapasztaltam, mindazonáltal a védgátak ko­ronájának magassága általánosan emelendő volt, mire nézve a hatóságok részéről a kel­lő intézkedések megtétettek. Ami a tíszai védgátak munkái körül tett észleleteket illeti, sajnálattal kell megemlékezni azon tájékozatlanságról, mely a munkák szakmák szerinti beosztása körül majdnem minden mű­szaki közegnél tapasztaltatott. A nyers munkaerők a helyszínére kihajtatván, százakra me­nő kocsik és gyalogmunkások ácsorogtak a védgátakon a cél nélkül, hogy az ügy érdeké­ben csak némileg látható eredményt lettek volna képesek felmutatni. Ezen hiányos elren­dezésre az illetőket figyelmeztetvén válaszul azt nyerte, hogy veszély idején nem lehet szak­mány munkákat követelni. Alólírottnak azonban véleménye az, hogy az illető szakközegek nem bírnak elég tapasztalással hasonló munkák elrendezése körül, és hogy érdemben kí­vánatos lenne határozott utasításokat adni ki a társulatok érdekében az illető szakközegek­nek, s ezen utasítások szigorú megtartására felelősség terhe mellett kötelezendők. A tiszai védgátaknál mind a pénz, mind a kényszermunkabeli teljesítmények történtek. Az illető társulatok (esetleg az állam részéről) nagy áldozatok fordíttattak a veszély el­hárítására, s ha a kézpénzbeli munkák értéke tényleg meg is felelt a reá fordított költ­ségeknek, a nyers munkával alig egy tized résznyi eredményt mutathatnak fel az illetők ahhoz képest, amit hasonló erőtől műszaki értelemben megkövetelni lehetett. Márpe­dig kellő szakértelem és az illető közegek részéről kifejtett buzgalom mellett a közerő­vel is meglepő eredményeket lehet elérni, és erre törekedni nemcsak anyagi, hanem er­kölcsi szempontból is szükséges, ha nem akarjuk azt kockáztatni, hogy a munkánk si­kere, melynek elérésére elegendő pénzeszközökkel nem rendelkezünk, ne legyen me­rőben illuzórikus az illető közegek tehetetlensége vagy intoleranciája miatt, mely ma­gán segíteni nem bírván, mások tanácsát el nem fogadja. Végül mély tisztelettel jelentem, hogy miután a Torontál megyei árvíz által igénybe vett vidékeket bejártam, Temes megyében pedig az Al-dunai telepek elpusztulván, a helyszí­nen műszaki segélyt nem nyújthattam, folyó évi április hó 8.-án Budapestre visszatértem. Kelt Budapesten, április hó 12.-én." Árvíz a Körösökön A Körös völgyében 1876 tavaszán az összes folyó áradt. A Fekete-Körösön és a Berettyón új magassági rekordot olvastak le a vízmércéken, de a Fehér-Körös és Sebes-Körös vízállása is megközelítette a korábbi legmagasabb vízállásokat, me­lyek 1874-ben és 1855-ben voltak. (14. táblázat) A mellékfolyók rendkívüli áradá­sa következtében a Kettős- és Hármas-Körös árhulláma is magassági rekorddal folyt le. A Hármas-Körös tetőzése a Tisza magas vize miatt hosszan elnyúlt. A hár­mas-Körös árhullám csúcsa még a Tisza tetőzése előtt elhagyta a folyót.

Next

/
Thumbnails
Contents