Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN

„Polgárok! Elérkezett az óra, midőn e fölhívás a város jövője érdekében minden munkaerőt tevékenységre szólít. A munka és lelkesedés biztosítja létünket. A munka édes akkor, midőn nemes kötelesség teljesítéséről van szó. Az ős Szeged, imádott hazánk első magyar városa kér védelmet karjainktól. Ez órában nem habozhat e város lelkes népe. Polgárok! Mutassuk meg, hogy a mi ősi fészkünk védelmére vezet, az nem a rideg kényszer, hanem az önfeláldozó lelkesedés. Szeged, mely sok évszázad viharait állta már ki, nem veszhet el, mert nem szabad elvesznie. Az ősapák híven teljesítsék kötelmüket. Adjunk buzdító példát mi is utódainknak. Szeged város polgárai, föl munkára!" „A munkára olyan nagy szükség volt, hogy április 3.-án reggel az egész város lakossága „alarmíroztatni és a töltés építési munkálatokhoz kirendeltetni fog. Ha a Tisza vize ilyen, eddig sohasem tapasztalt, de nem is képzelt mértékben árad, csak óriási erőmegfeszítéssel lehet Szegedet megmenteni. A lakosság nemes versenyt fejt ki és méhszorgalommal dolgozik, szükség esetén pedig bizonyára még fokozni fogja munkaképességét." (PN) Dicséretére legyen mondva Szeged népének, e fölszólítás megtette a hatását. Részben ugyan még annak kibocsátása előtt, de különösen utána a lakosság tömegesen vonult ki az alföldi vasúti töltéshez, mely a percsorai töltések elszakadása esetén, egyedül védheti meg várost a végpusztulástól. Hat-nyolcezer ember, mint a hangyaraj dolgozott a töltések kiszélesítésén és magasításán. „Öreg, ifjú, asszony és leány egyaránt kivette részét a munkából. Az úri kisasszonyok egy kis csapata is kivonult e töltéshez és derekasan hozzálátott a dologhoz, mely lelkesedéssel folyik." (PN0403) „...fölemlíthetem, hogy a kormánybiztos itt fáradhatatlan eréllyel vezeti a munkálatokat. Nagy része van a vezetésben Dáni Ferenc főispánnak és Taschler József főkapitánynak, a vízvédelmi bizottság elnökének is. Önkéntes mentő-társulat is alakult városban, s tagjainak száma elérte körülbelül a 600-at. Hála és köszönet illeti meg a társulat a működését. A mentőtársulat őrjáratait most már éjjelnappal teljesíti és az iparosokkal fölosztva, fölügyeletet gyakorol a töltéseken és a sok helyütt mutatkozó szivárgásokra, utóbbiak elfojtása is hatáskörébe tartozik." (Szegedi olvasói levél részlet a Nemzeti Hírlapból) Egy másik, szintén április 3.-Í levél a föntebbiek jó kiegészítése: „A városunk észak-nyugati oldalán elterülő percsórai töltés, amelytől városunk sorsa függ, igen rozzant állapotban van, s az áradó Tisza vize e töltés mindkét oldalán átszivárog, a hozzáférhetést és magasítást nemcsak hogy lehetetlenné teszi, de a töltés azon részét is, hol hozzáférni lehet, a munka nem tökéletes és a munkálkodás életveszélyes. Ha a víz e töltésen keresztülhatol, útját állja a baktói töltés, habár e töltés megtartaná az áradó vizet és megakadályozná továbbhaladását, azonban azon rendkívüli rohammal, mellyel a víz a parthoz, illetőleg a töltéshez ütődik, kétségessé teszi ezen baktói töltés megtarthatóságát is. így, nyugati részen városunk védtöltése csak az alföldi újonnan készített védtöltés, ez fog dönteni sorsunk felett. Déli oldalán a városnak: a vár (ez is egy részben el van öntve), a halpiac, kikötő és a vashíd előtt elterülő védgátak szintén újak, ezekben