Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN
Tiszabura, az ezernyi ölön (-1900 m-en) felosztott több napi munkaerő sikerét, a zápor kíséretében dúlt ma éjjeli orkán meghiúsította. Szegény Tiszabura ma már víz alatt van." Taskonyi 220 puszta „rendszeres" gátjain, az I860 évi árvíz magasságát jóval meghaladó árvíz rombolása ellen, éjjel-nappal megfeszített erővel dolgoznak. Március 16-tól már tulajdon igáikkal és embereikkel az uradalmi tisztség is dolgozott, de a vízszint folytonos emelkedése a gát ellenállását, már március 18-án szombaton kétségessé tette. A Taskonyi szolgabíró átírt a szomszéd Kunhegyes város polgármesteréhez, s tőle 40 igás és 50 gyalog embert kért segítségül, mert a taskonyi gát szakadásával Kunhegyes határa is részben víz alá kerülne. „Nemes Kunhegyes városa -aki mellesleg legyen mondva 3000 iga és 8000 gyalog erővel bír- a kért segítséget egyszerűen megtagadta, mert őket a taskonyi gát elszakadásával is megmenti a Mirhó-gát. Igaz, hogy a jó kunhegyesiek nem sokkal korábban a százéves Mirhó-gáton vízirányba tuszkolt lécen végigmérve, bizonyosakká lettek, hogy a félmértföld (~4 km) távolban fekvő taskonyi gátnál, a Mirhó-gát, éppen 4 sukkal 221 meg 7 hüvelykkel (ez utóbbi 18 cm-nem felel meg) magasabban fekszik. De a múlt éji vihar e 4000 öles (-7600 m-es) gátat is tetemesen megviselte, ki tudja, csak egy pár nap múlva mi következik be." (NH0323) A gróf Szapáry tulajdonához tartozó taskonyi védtöltés március 23.-án szakadt el. A Nagykunsághoz tartozó községek ekkor, a gátszakadások után már nagy erővel állítottak ki munkásokat a Mirhó-gáthoz. Március 28.-án Tiszafüredről a következőket írják: „... a taskonyi gáton áttört víz március 24-én Tiszaszalókot is ellepte. A közlekedés ott csónakkal történik, még néhány ház a Tisza parton áll ki a vízből. Abádnak is két utcája merő vízben van, csónakon és ladikon költözködnek ki, a felső és alsó rész még nem volt vízben. Mind a két helységben sok ház összedőlt. Sokan a gőzmalomban találtak menedéket. Mások csutkából, kákából rögtönöztek maguknak a magasan lévő helyeken hajlékot a két községen kívül." Az árvíz 24.-én megtöltötte a Szalók-taskonyi öblözetet, a Nyakas-éren keresztül útját Tiszabő felé vette. Megkerülte az ekkor még fennálló gyendai védtöltést és a Gyenda-tiszabői mentett térséget végpusztulással fenyegetvén a víz Tiszabő felé folyt. Tiszabő magaslaton helyezkedik el, egyik oldalán a belvíz két lábbal magasabban állt, mint a túloldalán a megáradt Tisza folyó. A kifolyt víz megtöltötte a gyenda-tiszabői valamint tiszaroffi öblözeteket és elterült az ezek között fekvő magasabb területeken is. A kitört ár Abád és Tiszaszalók addig biztonságos belterületét is elérte, s a lakosságot sátortáborba kellett költöztetni. Hogy a még álló házakat megmentsék, hatóságilag 222 megnyitották a szomszédos Örvény-abádi öblözet lokalizációs gátját, az ún. Bug-gátat, és a vizet a társulat jól megvédett 10000 hektáros árterületé220 Ma Pusztataksony 221 Hosszmérték. Sokkal nem lehetett a Mirhó-gát az árvízvédelmi gát felett, mert különben nem hágta volna meg. Ezek szerint a suk a hüvelyknél nagyobb, de a lábnál rövidebb hosszat jelent. 222 Nem derült ki, hogy ki adott engedélyt a Bug-gát megnyitására, ami felesleges intézkedés volt, ugyanis csak az elöntött terület és a kár nőtt vele. Az Örvény-abádi öblözet lakóinak jogos volt felháborodása és követelése, hogy a hatóság minden kárukat fizesse meg.
