Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI
lomásnál áradt ki, miáltal Apostag és Dunavecse határa elöntésre került. Ugyancsak előre tört a víz Lórév határáig. A védekezéshez hamarosan megérkezett Válkai Imre megyei főmérnök." A Solt járásnál három jégdugó alakult ki, a jégállás 1876. január 1-én 28 a következő volt: „Az első torlat Tolna megyén felül, Fehér megye alsó községe, Baracs és Pest megyei Apostag közt van. Oka a kis Baracsi-sziget, az apostagi partok melletti zátonyozás, mely a Pest megyei dunai részeket eliszapolván, a sűrű jégzajlás fenékig rakodott, s mind tovább haladván a medret is elzárta. A torlat most a keskeny Baracsi-szigetre támaszkodva, oka lett egy 2T-ra (665 cm-re) tehető vízállásnak, mely Apostag és Dunavecse közt a védgát tervekben magas tetőknek 29 felvett gyöngyvirági dombokat áthágta, a pest-bajai államúton keresztül csapott, s mintegy 1500 hold (855 ha) területet az ártéren belül elöntött. Kitűnt ebből, hogy mind a Vadas pusztán felül levő ún. Döghalmi gát, mind a Dunavecse városát övező gát, mind a lombéri gát Apostag és Solt közt 1,5 lábbal (csaknem 50 cm-el) magasabb az Apostag és Dunavecse közti természetes magaslatnál, mi okból jövőre ezen rész is gátakkal látandó el. Ezen első torlat által fenyegetve van az egész Solti járás, a belső telkek közül Dunavecse, Apostag és Solt. Legfontosabb itt a lombéri gát védelme, melyet 1856-ban készítettek állami felügyelet alatt, s amely aránylag gyenge szelvénnyel bír a jelenlegihez hasonló vízállás ellenében. A második torlat az első torlaton alól, másfél mérföldnyire (-12,5 km-re) van a tolna megyei Bölcske község szigete és a zátonyos pest megyei révbéri part közt. Idáig folytonos a jégállás, mely a vejtei töltésnél 20' láb (634 cm) magas vizet adott. A torlat oka szintén a meder feliszapolódása. Ezen torlat által fenyegetve van a solti járás Solttól lefelé. A védgátak közül közvetlenül a Solttól Vejte pusztáig húzódó solti, révbéri és vejtei töltés (mely per alatt áll), eddig teljes magasságban nincsen kiépítve. Ezen töltés egyúttal országútul is fog szolgáltatni, s így alapja eléggé széles, gátszakadástól nem félhetni itt, de a torlás közelsége folytán a töltés meghágásától igen. Ezen második torlaton alul ismét tiszta a Duna. Innen kezdve torlásos jogállás van egészen a harmadik torlatig, mely a bátya-gerjeni Duna medrének teljes elfajulásától, az ún. Hármas-sziget kanyarjából származik. Ezen helyen évenként megújul a torlási veszély, s a víz egész Ordasig fenyegeti a mederhez közel fekvő gátakat. Áttörés esetén az ún. Sárköz merül víz alá. Közvetve a két előbbi torlást is a Duna ezen részének, Pakstól Fajszig tartó nagymérvű elfajulása okozza. Innen, a hármasi torlástól ismét kisebb tisztásokkal jégállás van, az itteni Duna kanyarok által okozott jelentéktelenebb torlatokkal. E harmadik torlat Úszódnál szintén 20' láb (634 cm) vízállást teremtett. A december 29-én beállt erős hideg, a két felső torlatnál apadást idézett elő, mely január 1-én 17-18' (540-570 cm) vízállásig leszállott. Miután a solti felső járás községei és birtokosai több ízben sem akartak a törvényes kellékekkel felruházott társulattá alakulni, a sárközi védgáttársulattal a múlt évben Solt, Harta és Dunapataj községek fióktársulati egyezséget kötöttek. Eszerint a lombéri és vejtei védgátak ezen konvenció alapján lennének a fióktársulat által megépítendők. Azonban az előszámításokat az anyatársulat révén kötelezve megtétetni, ezzel megkésett, úgyhogy a korán beállt tél miatt a fiók társulat a lombéri és vejtei töltések munkáiba belé nem kaphatott. E körülménynél fogva szükséges most, bár ennek éppen legroszszabb az ideje, némi magasítási és erősítési munkákat tétetni ezen két gáton, melyek sikeréért azonban az adott körülmények közt senki sem vállalhat felelősséget. A védgátak hossza a fiók társulat területén: ÜL- K173-1877-14-2111 magaspartnak
