Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

TISZA-VÖLGYI ÁRADÁSOK 1876-BAN

... „Március hó 20.-án érkezett vissza Nagykálióba a megyei főjegyző, ki Tiszaeszlár, Nagyfalu, Rakamaz és Tiszalök községekben mint a gáterősítési munkálatok vezetésével általam megbízott kiküldött működött, 21.-én magam mentem a vész helyére, hogy ott személyesen intézkedjem. Miután legszükségesebbnek találtam a víz által elborított községekben a mentő eszközök hiányosságánál fogva a vízi járművekről gondoskodni, 22.-én táviratoztam a belügyminiszter úr Őnagyméltóságához dereglyék végett. Reggel a Belügyminiszter úr Őnagyméltósága távirati értesítése értelmében Rakamazon vártam a dereglyéket. Rakamaz csak személyforgalmat közvetítő állomás lévén a tokaji állomási főnök a dereglyéket Tokajban visszatartotta. Ekkor, hogy biztos tudomást szerezhessek a dereglyékről és hogy azok elhelyezése illetőleg rendeltetési helyükre való átküldéséről intézkedhessem, a vasúti töltésen gyalog mentem Tokajba. Tokajnál az utászokat a dereglyék visszabocsátásával elfoglalva találtam. Dereglyére ülve Rakamazra mentem, s ott az Tiszaeszláriak részére élelmiszereket tétettem az egyik dereglyébe, s a Rakamazra jött Tiszaeszlári bíró vezetése mellett azt Tiszaeszlárra küldtem. A másik összetett dereglyét a nagyfalusiak segélyezésére a csendbiztos felügyelete mellett Nagyfaluba küldtem. Az utászok élelmezésére nézve úgy a csendbiztosnak, mind az Tiszaeszlári bírónak a kellő utasításokat kiadtam. A dereglyéknek és utászoknak, kik fáradságot nem kímélve egész erővel működnek a mentő munkálatoknál, nagy hasznát vesszük. Tiszalökön a község víz által elborított része összeköttetésben lévén a községnek még száraz részével, a dereglyékre szükség nem volt. Nagyfaluban, Tiszaeszláron, Tiszalökön vészbizottságokat alakítottam, ezeknek feladatává tétetett a mentés körüli intézkedések vezetése, az ínségesek számának összeírása, a könyöradományok kiosztása, és végre a víz alatt levő és lerombolt házak mennyiségéről jelentés tétetett. Hogy a begyűlt segélyből minél nagyobb összeget lehessen majd a házak újbóli felépítésére fordítani, az élelmiszerekben nyújtott könyöradományokra vonatkozólag a vészbizottságok utasítva lettek, hogy segély csak azoknak nyújtassék, akik arra különösen rászorultak. A víz elborította Tiszaeszlár, Nagyfalu községét, továbbá Tiszalök és Zalkod egy részét. Tiszaeszláron eddig a vészbizottsági elnök jelentése szerint 105-110 ház dőlt össze, Nagyfaluban 117 épület áll vízben, leomlott 67. Tiszalökön 45 ház dőlt össze. E községekben a házak nagyobbára vályogból, sárból és vert falból épültek, tehát oly anyagból, mely a vízár erejének, a víz romboló hatásának ellent állni nem képes. A lakosság bútorra, élelmiszere és minden értéke a házakban volt elhelyezve. Most a már ledőlt és félig romban lévő épületekből nagy nehézséggel ugyan, de szakadatlanul folyik a mentés. Emberélet még eddig nem esett az ár áldozatául. A hajlékát vesztett lakosság részint a magasabb fekvésű helyeken, részint a szomszédos tanyákon lelte elhelyezését. A házi állatok szintén a magasabb fekvésű helyekre és a szomszéd tanyákra szállíttattak el. Házi állat nem veszett oda. Nem kevéssé fokozza a kár nagyságát azon körülmény, hogy a téli istállózás időszakára a nép és a birtokosság takarmánya a községekben volt lerakva, s most a községből kiszállított állatok takarmánnyal kellően ellátva nincsenek. E bajon segítve van némileg az által, hogy az utász dereglyék időszakonként a takarmány kiszállítását is közvetítik. Az ár által elborított vetések és szántóföldek részint a községi földbirtokosok, részint nagybirtokosok tulajdonát képezik. A községi gazdák birtokai úgy Nagyfaluban, mint Tiszaeszláron és Tiszalökön magas fekvésű ármentes területen vannak. Ezen körülménynél fogva kint létem alkalmával a mentés körüli azonnali intézkedéseket láttam elsősorban szükségesnek, és így az ár által elborított földterület nagyságát még most nem jelenthetem. Nagyfalu és Tiszaeszlár községekben és Zalkocion sokan élelmiszereiket is elvesztették. Ennél fogva a különben szegény, a három heti erős gátmunkában kimerült, most már