Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)

A DUNA-VÖLGY ÁRVIZEI

b) A város területét fel kell tölteni úgy, hogy a feltöltés magassága az 1838. évi árvíz tetőzése felett 6 hüvelyk (16 cm) legyen; c) A jégtorlaszok képződésének megakadályozása érdekében a Dunát szabályozni kell és d) Építési és árvízvédelmi szabályrendeletet kell kiadni. A város feltöltéséről a Bécsben, 1838 novemberében jóváhagyott építésügyi szabályrendelet intézkedett részletesen. A rendelet szerint a város területének tekintélyes részét 2-4 m magassággal emelni kellett volna. Gróf Széchenyi István 1839 márciusában előterjesztést intézett a városhoz. Perbe szállt a feltöltés gondolatával, szerinte a feltöltés a várost örökre tönkre tenné. Azt javasolta, hogy a Duna-parton „jól szerkesztett partfalakat" létesítsenek, az északi és déli védőtöltéseket pedig fokozatosan építsék át. Az Országos Építésügyi Főigazgatóság 1838-40 között elkészítette a fővárosi Duna-szakasz szabályozási tervét. Később a tervet külföldi szakértőkkel vizsgáltatták felül, a velencei Pietro Paleocapa is átnézte a terveket. A Duna-meder szélességét 200 ölben (380 m-ben), a Soroksári-Duna ágat pedig 40 ölben (76 mben) szabták meg. Az 1840. évi IV. törvény által kiküldött Országos Bizottság feladata volt, hogy a „Duna és egyéb folyamok szabályozásának, Buda és Pest városainak és azok szomszédos vidékének az elemi viszontagságok elleni biztosításuk" végrehajtásáról kimerítő jelentést készítsen a következő országgyűlés számára. Az 1848. évi XXX. tc. vízszabályozásra 2 millió forintot engedélyezett. Azonban ez az összeg túl kevés volt. A folyószabályozás a szabadságharc és az azt követő abszolutizmus ideje alatt sem indult be. A gazdasági élet fellendülésével a folyami hajózás szerepe egyre nőtt. Ezzel magyarázható, hogy a Duna Gőzhajózási Társaság 1853-59 között a csaknem teljesen rendezetlen

20 Duna-parton, a Lánchíd pesti hídfőjénél 345 m hosszú, kővel burkolt rakpartot létesített. Ehhez csatlakozva a Zoltán utcáig, illetőleg Petőfi térig terjedő rakpart kiépítését 1866-ban „a beton korlátlan használatával" Reitter Ferenc vezette. Az 1870. évi X. tc. a folyószabályozási munkálatokat a Közmunka és Közlekedési Miniszter hatáskörébe utalta. A fővárosi Duna szabályozása 1871-ben kezdődött és 1875-ig tartott 8186 000 Frt költséggel. Az 1840 évi elveknek megfelelően készítették el az új Duna-szabályozási tervet. A tervjavaslat a szétterülő mederszakaszokat összeszorította, a Margit-szigetet a Kis-sziget hozzákapcsolásával és feltöltésével megnagyobbította, a Soroksári-Duna ágát a Csepel-sziget csúcsától 4,3 km távolságban töltéssel lezárta és az ág vizének frissítésére zsilipet tervezett. A partok rendezésénél figyelembe vette az áruk ki- és berakodási, valamint raktározási igényét. A Duna-part kiépítését a hajózás igényeinek megfelelően tervezte, továbbá javasolta egy északi és egy déli kikötő építését. A Soroksári-Duna elzárása feletti hely is kiváló kikötő építési helynek mutatkozott. Az 1872-ben Budapest néven egyesült városok Pest, Buda és Óbuda, emberemlékezet óta sokat szenvedtek a Duna árvizeitől. Buda alacsonyabban fekvő réKözvetlenül a Lánchíd két oldalán már volt egy kiépített szakasz, ami a híddal együtt készült el.