Nagy László: Az 1876. évi árvizek. (Források a vízügy múltjából 11. Budapest, 2007)
ELŐSZÓ
Kellemes tapasztalata az 1876 évi árvíznek, hogy a védekezés irányítói részére mennyire fontos volt az ellátási kötelezettség, milyen erős volt a lakosságban és a vezetőkben az emberbaráti gondoskodás és szeretet, ami nem csak a könyöradományokban jelentkezett. Az árvizek bemutatásánál, értékelésénél nagy fontosságot tulajdonítottam annak, hogy minél több műszaki információt gyűjtsek össze. Sajnos az árvíz lefolyásával kapcsolatos műszaki leírások rendkívül hiányosak, ezért sok esetben a sajtó több-kevesebb pontatlanságot tartalmazó híreire kellett hagyatkoznom. A műszaki ismereteken és eseményeken túl igyekeztem bemutatni • az árvízre történő felkészülést, • a hidrológiai eseményeket, • a döntéshozók magatartását, • az árvízvédekezés lefolyását, • az árvíz alatti és utáni közvéleményt, • az adakozásokat a károsultak részére, • az 1838 és 1876 évi árvizek összehasonlítását és • az árvíz következményeit. írás közben sokat gondolkoztam azon, hogy milyen legyen a megjelenő könyv, mennyiben legyen műszaki, dokumentarista, illetve olvasmányos. Végül is a három szempont kompromisszumaként alakult ki az, amit most a kezükben tartanak, amit nem csak a műszakiak olvashatnak és a történelmi hűségen sem esett csorba annak ellenére, hogy Kaján Imi barátom elaludt a kéziraton. Véleményem szerint mind a Duna, mind a Tisza völgyében élők megtalálják benne a lakóhelyükre vonatkozó legfontosabb adatokat az 1876 évi árvízről az egész. Ennek megfelelően a két völgyet eltérő módszerrel, külön kezelem. A Duna-völgyben, ahol Budapesten létezett „központi" árvíz bizottság, az árvizet kronologikus sorrendben dolgoztam fel, a Tisza-völgyben pedig folyó-szakaszonként. 1876 02. 02. - 03. 30. között erről a csaknem két hónapról, melyen a Duna Budapestnél második legmagasabb árvize - végig söpört Bécstől Báziásig, a Tisza pedig Kárpátaljától a torkolatig, össze lehet foglalni egy mondatban és több ezer oldalban is. Tőlem ennyit fogadjanak tisztelettel. Különösen azoknak ajánlom, akik sokat tettek azért, hogy ez az árvízi összefoglaló most olvasható. Az adatgyűjtésről Az adatgyűjtés során sokszor fél információk alapján kell az eseményt rekonstruálni. Sokszor a híreknek van valós tartalma annak ellenére, hogy téves információkat is tartalmaz. Például a Csongrád alatti kiöntött víz tovább terjedésével kapcsolatban a következő hírek - leírások álltak rendelkezésre: • Kardos (1975) megemlít egy 200 öl (380 m) hosszúságú gátszakadást, mely 23000 ha elöntést okozott április 15-én a Csongrád alatti hármasi partnál, de ehhez a dátumhoz már 50 centiméteres apadás tartozik a Csongrádi vízmércén, így a dátum valószínűleg hibás.