Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai

annyira, hogy minden vizet elnyel. Vagy említsük a homokkövet, amely a hordalékképzés szempontjából merőben másként viselkedik, ha kötőanyaga meszes, mint ha kovasavas. A vulkanikus kőzetek — pl. a trahit — hidrológiai természetét is lényegesen befolyásolja kötőanyaguk.

Ezek a körülmények felmentenek bennünket a részletes geológiai jellemzés kötelezettsége alól, annál is inkább, mert a több tízezer km2 nagyságrendű vízgyűjtőterületek nagyon is heterogén felépítése miatt ez néhány lapon megoldhatatlan is volna. Csupán néhány kiemelkedő vonásra akarunk rámutatni.

Az Alpok égnek meredező kopár ormairól — amelyeknek anyaga éppen tömöttsége miatt ellenállt az idők pusztító hatásának és ezért igen meredek lejtőket alkot — szinte teljes egészében lerohan a csapadékvíz. Sem beszivárgás, sem párolgás révén nem szenved veszteséget. A könnyebben málló kőzetek anyagát viszont évmilliók során lehordta és a hegyek lábánál hatalmas kavicsmezőkben halmozta fel a víz. Ezek a laza üledékek kitűnő víztartók, és hosszú szárazságok után is bőven táplálják talajvízzel a Felső-Duna jobbparti mellékfolyóit. Az el karsztosodott mészkő- és dolomit-vonulatok já96