Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
III. Dr. Lászlóffy Woldemár: Magyarország vízviszonyai
A hegyvidék nyugati részének vízfolyásai a Hernáddal egyesülő Sajó vízrendszeréhez tartoznak. Mindkét folyó az Alacsony-Tátrában, a Kralova hola (1943 m) tövében ered, és főként a Szlovák Érchegység vizeiből táplálkozik. A cseppkőbarlangjáról ismert észak-borsodi karsztvidékről siet a Sajóba a Bódva. A Sajó vízgyűjtőterületének csupán egynegyede 600 m-nél magasabb hegyvidék. A többi inkább csak dombosnak nevezhető. Amíg a három 950 m-es csúccsal jeleskedő Bükk-hegység északi lejtőjéről a Sajó felé igyekeznek a vízfolyások, a déli és nyugati oldal erei az Eger és a Laskó közvetítésével a Tisza egykori holt medrén, a Kis-Tiszán keresztüljutnak a befogadóba. A vízgyűjtő nagyobb része már az Alföldhez tartozik. A Zagyva teljes egészében magyar területen fekvő vízgyűjtőjében is a síkság az uralkodó, noha a Mátra hegységbeli Kékestető, Magyarország legmagasabb csúcsa, 1015 m-ig emelkedik. A folyó a csehszlovák—magyar határon, a 729 m magas Karancs lábánál ered és a Tárnával együtt körülölei a Mátra tömbjét. Alsó szakaszán a szelíd gödöllői halomvidék felől érkező Tápióva I bővül. Már a Duna—Tiszaközi hátságról indul útjára a Cerje, amely a Perjével egyesülve ömlik a Tiszába. A vízgyűjtő legmagasabb pontja 230 m-en van. A hátság keleti felén ezen kívül még a Dongér belvízlevezető rendszere érdemel említést. Torkolatánál, a déli országhatár közelében a tiszavölgyi síkság tengerszint feletti magassága már csak 80—85 m. A Tiszavölgy vízhálózatának fontosabb adatait a 7. táblázat tartalmazza. 1.4 Földtani felépítés és talajviszonyok Amíg a geológust elsősorban a felszín kialakulásának módja és ezzel kapcsolatban a kőzetek mineműsége és kora érdekli, a hidrológus inkább a felszín fizikai tulajdonságaira kíváncsi: milyen mértékben befolyásolja vízfelvevő képessége révén a lefolyás jelenségét, mennyi vizet tárol, és menynyire mállékony, milyen mértékben járul hozzá a hordalékképződéshez. A kőzetek kora vízrajzi szempontból semmiképpen sem, mineműségük csak részben érdekes.* A mészkő például lehet olyan tömött, hogy egyáltalán nem ereszti át a vizet, ill. repedezett és járatos is — mint a kartszban —, * Nem gondoltunk itt a felszín alatti vizekre, amelyeknek kutatásában a geológiai szemlélet döntő szerepet játszik. 94
