Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

II. Károlyi Zsigmond: A vízgazdálkodás előzményei, a vízhasznosítások és a vízimunkálatok kialakulása és fejlődése

kodnak a ma már nemcsak lakhatatlan, de szinte járhatatlan Atlasz-lejtők neolit-korabeli magas színvonalú barlangrajzai is . . . (a vandálok későbbi pusztításai csak a római-kori pusztulás betetőzését jelentették.)

fgy az ókori civilizációk bukásának „titka" mindjárt magyarázatot, mégpedig egyszerű és természetes magyarázatot kap. A fémek és megmunkálásuk felfedezésével megkezdődött a fegyverek tökéletesítése, gyártásuk fokozása. Az egyetlen anyag, amivel a fémeket: rezet, majd a bronzot, végül a vasat az ércekből ki lehet olvasztani, a faszén volt. Egyetlen tonna feketerézérc kiolvasztásához például legalább 60 tonna faszénre, ennyi faszén előállításához pedig legalább 250 tonna élőfára volt füszkség, mint nyersanyagra. De fára szükség volt valamennyi fegyver: a dárdák, nyilak, pajzsok, harci szekerek készítéséhez is.

Hozzájárult az erdők pusztításához a technológia más irányú, békés célú fejlesztése: a téglaégetés, a zománc- és az üvegkészítés stb. is. Az üvegkészítéshez hamuzsírra volt szükség, egyetlen egységnyi (pl. 1 kg) hamuzsír termeléséhez pedig ezer egységnyi (1 tonna) fa elégetéséből nyert fahamu kell!

Erdők pedig csak a peremvidékeken: a hegy- és dombvidékek határán és folyóvölgyekben, vízfolyások mentén voltak elérhetők és könnyen kitér- melhetők. Ennek az övezetnek az erdőit pusztították versengve a nagy folyami civilizációk népei és a körülöttük élő nomád pásztornépek, nem tudva, hogy ezzel saját létük alapjait semmisítik meg.

Ebben az esztelen, ősi „fegyverkezési versenyben" azok a barbár nomád népek maradtak felül, amelyek technológiai ismereteiket nem „pazarolták" békés célokra, városok építésére, hanem csak fegyvereik tökéletesítésére használták. De ezek érezték meg legkevésbé talajpusztító tevékenységük következményeit is! Az elsivatagosodott, elkopárosodott lejtőkön özönvíz- szérűén lezúduló áradások betetőzték a barbár rabló-nomádok pusztításait: tönkretették a kényes öntözőberendezéseket, elpusztították az állandó településeket, a városokat. A nomád pásztornépek viszont tovább vonultak rabolva és pusztítva — legalábbis a vegetációt: újabb és újabb erdőket irtva ki, hogy állataiknak legelőt teremtsenek. Az egyre igénytelenebbé, silányabbá váló állatállománnyal pedig újabb és újabb legelőterületeket pusztítottak el, egyre nagyobb területeket engedtek át a sivatagnak és az elkopárosodásnak.

79