Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IX. Károlyi Zsigmond: Vízügyi eseménynaptár

1950-es években a tiszántúli és a körösvölgyi öntözőrendszerek kiépítése jelentős változásokat okozott a terület vízrajzi viszonyaiban. A belvíz- viszonyok alakulásával a belvízlevezetés helyébe a korszerű belvízgazdálkodás feladata lépett.

1950-ben kezdték meg a Nyírségben a Gavallér-féle újrendszerű előregyártott fenékbiztosító berendezések alkalmazását.

1950-ben helyezték üzembe a tiszakeszi elektromos üzemű reverzibilis szivattyútelepet, mely a belvízlevezetés mellett a környék öntözővíz-ellátásában és a hortobágyi halastó táplálásában is szerepet játszik.

1953-ban fordult elő az 1940—42-es belvizes időszak óta legnagyobb belvízelöntés: 218 ezer kh került víz alá.

1954 nyarán súlyos árvízkatasztrófa érte a Szigetközt. A Szigetközben 35 ezer, azon kívül 30 ezer kh került víz alá, a kár meghaladta a 750 millió forintot.

1956 tavaszán rendkívüli jeges árvíz pusztított a Dunán, mely általában 0,5 m-rel haladta meg a korábbi maximumokat. Az ismételt gátszakadások miatt összesen 64 ezer ha került víz alá, 39 községet kellett kiüríteni és 57 ezer embert áttelepíteni. Az anyagi kár 627 millió forint volt. — Az 1954. és 1956. évi árvizeket követő töltés-helyreállítási munkálatok során kezdődött meg a dunai töltések továbbfejlesztése — a korszerű követelményeknek megfelelően.

1957-ben készült el — a Tiszántúli öntözőrendszer kiépítésével kapcsolatban — a Villogói Főcsatorna és szivattyútelep, a korszerűen megoldott reverzibilis szivattyútelepek egyik legsikeresebb példája (a levezetendő belvizeket a befogadó Hortobágyba és a magasvezetésű öntözőcsatornába egyaránt át tudja emelni).

1960-ban az Országos Vízgazdálkodási Keretterv kiinduló adatai szerint ármentesítésünk helyzetét az alábbi főbb adatok jellemezték: az ármentesített területek kiterjedése kereken 4 millió kh, az árvédelmi töltések hosz- sza pedig 3851 km volt. Az árvédelmi biztonság a mértékadó árvízszint felett

1,15 m, a töltések átlagos koronaszélessége a Duna mentén 4—5 m, a Tisza mentén 5—6 m.

1960-ban a belvízgazdálkodásunk helyzetét az alábbi főbb adatok jellemezték: a védett terület összesen 43 871 km2, a főcsatornák vízszállító képessége 981,30 m3/s, a szivattyútelepek vízszállító képessége 366,78 m3/s, a csatornahálózat 27 549,1 km.

4. Folyamszabályozás, víziutak, kikötők

I. u. 1. sz.-tól a rómaiak nagyarányú kereskedelmi és katonai hajózást bonyolítottak le a Dunán.

775