Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IX. Károlyi Zsigmond: Vízügyi eseménynaptár

1893-ban adta ki az Orsz. Vízjelző Szolgálat először az 1895-től rendszeresen megjelenő „Napi Vízjárási Térképet”, melyet 1920-ban a CID, majd a román, jugoszláv és német vízrajzi szolgálat is mintául vett.

1895- ben a VO — Hajós Sámuel vezetésével — jelentős tudományos eredményeket hozó vízhozamméréseket végzett (árvízi hurok).

1897—1902 között végezte el a VO Viczián Ede közvetítésével Magyar- ország hasznosítható vízerőkészletének nemzetközi viszonylatban is úttörő felmérését.

1896— 1906 között jelent meg „A Tisza hajdan és most” c. kiadvány.

1901—1905 között a VO tanulmányi méréseket végzett egy-egy kiválasztott hegy-, domb- és síkvidéki területen a lefolyási tényező vizsgálatára. (Ezek voltak az első hazai hidrológiai kísérleti területek.)

1906-ban jelent meg Hajós Sámuel:: „Hidrometria” c. kézikönyve, a maga nemében nemzetközi viszonylatban is első munka; adatai sok tekintetben újdonság értékűek, mert a szerző saját kutatási eredményeit közli.

1909- ben a Műegyetem új telepén önálió vízgépkísérleti laboratórium létesült.

1910- ben adták át rendeltetésének a Műegyetem új lágymányosi telepét.

1911- ben kezdte meg működését a Csepeli Kér. Kikötő építésének munkálataival kapcsolatban megszervezett Csepelszigeti Cementkísérleti és Anyagvizsgáló Állomás. Később (1913) Sajó Elemér kismintakísérleteket is végzett.

1914- ben szervezték meg, továbbképző jelleggel, a Műegyetem Közgazdasági Osztályát.

1915— 1916-ban végzett Kenessey Kálmán (Ógyallán) első ízben rendszeres talajvízszint-megfigyeléseket.

1917-ben alakult meg a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályaként (Bogdánfy Ödön kezdeményezésére) — a Magyar Hidrológiai Társaság.

1920-ban szervezte meg a Szövetséges hatalmak hajózási bizottsága a nemzetközi vízjelző szolgálatot, mely az 1893-ban először kiadott Napi Vízjárási Térkép mintájára, napi vízjárási térképet adott ki. A francia nyelvű kiadvány a m. vízrajzi szolgálat gondozásában indult meg.

1927/28-ban kezdte meg működését a Műegyetem Vízépítéstani Tanszékének Laboratóriuma.

1929-től kezdődően a Vízrajzi Osztály Vízrajzi Intézet néven folytatta működését.

1929-ben vezették be a CRED kezdeményezésére a Duna vízrendszerében a rádiós vízjelző szolgálatot.

1929—1934 között építette ki Rohringer Sándor a Széchenyi Tudományos Kutatási Alap támogatásával, a Duna—Tisza közének talajvízszint megfigyelő kúthálózatát, melyet később a Vízrajzi Intézet vett át.

767