Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

II. Károlyi Zsigmond: A vízgazdálkodás előzményei, a vízhasznosítások és a vízimunkálatok kialakulása és fejlődése

Az időszámításunk utáni első századokban a vízmű méretei — öt új vízmű építésével — csaknem másfélszeresre növekedtek. A római vízművekről fennmaradt utolsó részletes ismertetés: Prokopiusnak már a germán háborúk idejéből való, a Római Birodalom teljes pusztulása előtti évekből, az i. u. 600 körüli időből fennmaradt leírása, szerint Rómában még ekkor is 14 vízvezeték volt üzemben. Tehát a vízszolgáltatás — ha a Frontius-féle számítást vesszük alapul — Róma „fénykorában”, sőt még i. u. 600 körül is meghaladta a napi 1 000 000 m3-t.

Ez a vízfogyasztás azonban felülmúlta az ésszerű vízhasználat kereteit: a vízművek a végnapjait élő Róma felelőtlen tékozlását, fényűzését, a vízicirkusz, a szökőkutak, díszkertek és a luxusfürdők ellátását szolgálták.

Az idők folyamán összesen 11 hatalmas közfürdő (tnerma) épült. Az egymást követő császárok szinte versengve, egymást túlszárnyalva építették az egyre nagyobb és pompásabb fürdőket, melyek a római „közélet” fontos

71